Tegnap volt egy éve, hogy megérkeztünk Madridba és azóta élünk itt életvitelszerűen. Tegnap is esett egy kis hó Madridban és egy éve is, amikor szállt le a gépünk, láttuk felülről, hogy a környéken havas minden.
Egy év már jelentős idő, következzen hát egy kis összefoglaló arról, hogyan is látjuk egy év távlatából a költözést, hogyan érezzük magunkat itt.
Tudom, régen írtunk már és egyre kevesebbet írunk. Újév előtt megfogadtam, hogy fel kéne éleszteni a blogot, de… ahogy a kezdeti újdonság varázsát átvették a hétköznapok, ahogy a kezdeti minden új már rutinná vált, egyre kevesebb olyan inger ér, amiről úgy érezzük írni kéne és kevés időnk is van rá. Most azonban, hogy eljött az egy éves évfoduló, itt az ideje, hogy tollat, vagyis billentyűzetet ragadjunk és elmélkedjünk egy kicsit.
Egy év távlatából hogyan éljük meg a költözést és az eddig itt töltött időszakot? Pozitívan, összességében nagyon pozitívan.
Kis visszatekintés a kezdetekre
Többször írtunk már arról, hogy miért költöztünk Madridba. Röviden összefoglalva annyi a lényeg, hogy én mindig is imádtam Spanyolországot, álmodoztam róla, hogy Spanyolországban éljek, ugyanakkor magamtól sosem éreztem elérkezettnek az időt arra, hogy meg merjek hozni egy ekkora döntést és mindent elölről merjek kezdeni egy másik országban, biztonságosabbnak tűnt az otthoni langyos megszokott rutin élet. Látva, megtapasztalva az otthoni történéseket viszont Peti egyre inkább gondolkodott rajta, hogy el kéne hagyni Magyarországot és én sem igazán voltam ellene. Petinek nem igazán volt preferenciája, hogy az EU-n belül hova, így a kettőnk elképzeléseit összeolvasztva (lépjünk – ha már lépünk, akkor Spanyolország) lett a választás egyértelműen Spanyolország.
Eredetileg nem Madridban gondolkodtunk. Ugyan régen, turistaként is nagyon szerettem és csodáltam Madridot, többször jártam itt, ugyanakkor nem tudtam volna elképzelni, hogy itt éljek. Egy hatalmas nagy város a „semmi” közepén. Az eredeti elképzelésünk (mint általában szinte mindenkinek) tengerpart volt, lehetőleg hegyekkel a közelben. Erre a legideálisabb talán Málaga lett volna, de szóba került még Valencia, Tenerife, sőt még Palma de Mallorca is. Peti elkezdett először ezeken a helyeken, majd teljes Spanyolország szerte munkát keresni – még otthonról, végül néhány hónap keresés után Madridban talált, így kerültünk hát ide.
Érzések – „itthon vagy otthon”
A várakozásainkat abszolút felülmúlta Madrid. Lehet, hogy furcsán hangzik, de talán az első perctől kezdve itthon érezzük magunkat. Emlékszem, mikor megérkeztünk és a reptéren nagynehezen bepakoltuk a bőröndöket majd beültünk az Uberbe, mondtam a sofőrnek, hogy azért van ennyi cuccunk, mert élni jöttünk ide, most érkeztünk, kedvesen annyit mondott, hogy „Bienvenidos”, azaz üdvözölt minket. Megérkeztünk. Kezdetektől kezdve úgy érzem, hogy befogadtak, elfogadnak minket, mindenhol segítenek, nem néznek ki és nem kérdés, hogy honnan jöttünk.
Horror story-kat lehet olvasni a spanyol ügyintézésről, bürokrácia nehézségeiről. Valóban nem egyszerű, ez tény. Mindezek ellenére úgy érzem, hogy ahol tettünk érte, viszonylag könnyen boldogultunk. Szuper átmeneti szállást találtunk az első hónapokra – ahol az akkori helyünkön azóta is egy barátnőm lakik, lett rezidens kártyánk (NIE), spanyol lakcímünk, nyitottunk spanyol bankszámlát, találtunk állandó lakást, kihoztuk az autót és a cuccainkat – na jó, az autó átiratást azt bizony nagyon halogatjuk, én is találtam munkát – két hét múlva kezdek majd dolgozni, lecseréltük a jogsinkat spanyolra stb.
Közben lettek barátaink és sokat utazgattunk mindenfelé. Ha társaságra vágyunk, mindig találunk valakit aki csatlakozik hozzánk az adott programra. Talán inkább a kettesben töltött minőségi idő az, amiből kicsit hiányunk van.
Még mindig sokszor tapasztalom magamon, hogy „félek az emberektől”, nehezemre esik meglépni dolgokat, csupán azért, mert félek, hogy hülyének néznek, konfliktusba kerülök, kudarcot vallok. Sok minden tartozik ide, az egészen banális dolgoktól kezdve, mint, hogy elfelejtettem úszósapkát vinni az uszodába és majdnem inkább hazamentem, mint, hogy megkérdezzem, hogy esetleg tudnak-e ott adni – és persze tudtak, az ügyintézéseken, telefonhívásokon, orvoshoz menésen keresztül egészen a munkakeresésig. Általában mindig nehezemre esik rávenni magam, belekezdeni, majd végül szinte mindig kiderül, hogy alaptalan volt a félelmem. Az emberek segítőkészek, megértően, türelmesek, általában gond nélkül sikerül boldogulni, megértetni magamat, megérteni őket. Egyre inkább visszajelzi nekem a spanyol társadalom, hogy a félelmeim itt teljesen alaptalanok, valószínűleg olyan korábbi rossz magyar társadalmi és munkahelyi tapasztalatokon alapulnak, amik itt nem igazán léteznek. Egyre inkább azt érzem, hogy nekem ez az otthonom, a személyiségemnél fogva a spanyol társadalom sokkal természetesebb nekem, sokkal inkább beillek ide és a magyar volt idegen. Barátok visszajelzései is ezt igazolják. Boldog vagyok, hogy otthonra találtam.
Mit ad nekünk Madrid?
Madrid ugyan nem tengerpart, de ezt leszámítva megad mindent, amire szükségünk van. Egy nagy város rengeteg lehetőséggel, pezsgő kultúrális élettel. A mérete ellenére fantasztikusan élhető. Szuper a tömegközlekedés, 12 metró vonal van, szinte minden sarkon van metrómegálló, emellett számos Cercanías (itteni HÉV) vonal és rengeteg autóbusz. Nagyon jól parkosított, bármerre megyünk, mindenhol kisebb-nagyobb nagyon jól kiépített parkok, sétányokkal, kerékpárutakkal, játszóterekkel, kondi parkokkal padokkal. Ez számomra a futás szempontjából a legfontosabb, de emellett jó időben szeretünk pihenni is kimenni, egy plédre kifeküdni vagy ilyesmi. Spanyolok rendszeresen tartanak például születésnap ünneplő piknikeket is a parkokban. A sportolási lehetőségek is kiválóak, minden városrésznek megvan a saját önkormányzati fenntartású sportközpontja, ahol jelképes összegért (2,5-3€) lehet különböző sportokat űzni. Így járok például úszni és csoportos fitness órákra.
Annak ellenére, hogy korábban úgy képzeltem el, hogy Madrid egy nagy város a semmi közepén, ez egyáltalán nem igaz. Számos kiránduló hely található a közelben, 1-1,5 órán belüli távolságra. Csak, hogy a legismertebbeket említsem: Toledo, Segovia, San Lorenzo de el Escorial, Ávila, Chinchón, Aranjuez, Alcalá de Hernares stb.
A várostól észak-nyugatra húzódik a Sierra de Guadarrama hegység, kiváló hely kirándulni, túrázni és kerékpározni. Ugyan sokak szemében most eretnek leszek, de bevallom, nekem sokkal jobban tetszik az itteni táj, mint a magyar hegyek, egyszerűen nem tudom megunni, imádom.
Utazás szempontjából is ideális hely Madrid. Ugyan a tengerparti látnivalók nincsenek közel, ugyanakkor azt sem mondanám, hogy elérhetetlenek. A legnagyobb városokba kiváló a vonat közlekedés, ahova pedig nem jár vonat, az is elérhető autóval belátható időn belül (max fél nap autózás). Madridban található Európa ötödik legforgalmasabb repülőtere, kiváló uticélokkal és olcsó repülőjegy árakkal országon belül és kívül. Utaztunk már innen olcsón különböző spanyol szigetekre, Mallorcára és Tenerifére.
És a tengerpart?
Említettem, hogy eredetileg tengerparton szerettünk volna élni. Ez valóban nincs meg Madridban, de rájöttünk, hogy annyira nem is igazán hiányzik. Rengeteg mást megkapunk itt, ami sokkal fontosabb. Korábban éltem Valenciában, nagyjából 1,5 km-re laktam a tengerparttól, ennek ellenére a mindennapok során nagyon ritkán jártam csak le a partra. Petivel eltöltöttünk két nyarat a Balaton parján, Alsóörsön, imádtuk, főleg a környező hegyek és a nyugalom miatt, ugyanakkor a vízpartra csak nagyon ritkán jártunk le. Valószínűleg most is hasonló lenne a szituáció, ha tengerparton élnénk. Na jó, a triatlonos nyíltvízi úszásokat megkönnyítené, az biztos, de ez most alacsony prioritás. 🙂
Egy év alatt megtapasztaltuk a madridi időjárást az év minden részében. Emlékszem, mikor egy évvel ezelőtt kiköltöztünk, sokan nem értették, hogy hogyan lehet, hogy gyakran fázom. Sokan ahogy meghallották, hogy Spanyolország, valami olyasmi elképzelésük lehetett az időjárással, mintha legalább a Kanári-szigetekre költöztünk volna, télen-nyáron elég egy szál bikini és kész – pedig ez még ott sem feltétlen igaz. Itt Madridban pedig egyáltalán nem. Madrid éghajlatan mediterrán-kontinentális, az időjárás általában a sokkal inkább hasonlít a budapestire, mint a tengerpartira, csak az év nagy részében néhány fokkal melegebb van. Télen itt is hideg van, nyáron itt is meleg van, tavasszal és ősszel többnyire kellemes. Mondjuk én az itteni nyarat is imádom, a telet itt is épp, hogy csak elviselem. De úgy összességében elmondható, hogy az időjárással is elégedettek vagyunk. Azt is megtapasztaltuk, hogy a madridi száraz nagyon meleg nyár még mindig sokkal elviselhetőbb, mint a tengerparti kicsit kevésbé meleg, de nagyon párás nyári időjárás.
Kicsit a negatívumokról
Ha már az időjárásnál tartunk, akkor térjünk ki egy kicsit a negatívumokra. Peti korábban a mindenhol megtalálható kutyaszart említette negatívumként – amit azóta vagy megszoktunk, vagy sokat javult a helyzet, mert már nem igazán tapasztaljuk a problémát. Ez szóba került másokkal is, ők is azt mondták, hogy szerintük is kevesebb van, tehát azt mondhatjuk sokat javult a helyzet.
Van más viszont, ami számomra sokkal jelentősebb probléma és nagyon nehéz megszoknom és megértenem, a hőszigetelés és a normális fűtés hiánya. Az első meglátásom az volt, hogy a madridi lakások nagyrészében van gáz cirkós radiátoros fűtés, szemben a (keleti és déli, „meleg”) tengerparttal, ahol szinte egyáltalán nincs a lakásokban fűtés. Azóta már inkább árnyalnám a képet, hogy a lakások nagyrészében van valamilyen fűtés, ami sok esetben valóban gázzal működő központi fűtés, de sok esetben csak egy falra szerelt elektromos fűtőtest vagy hűtő-fűtő klíma. A mi lakásunkban egyébként lakásközponti, beépített, szobánként nem állítható hűtő-fűtő klíma van, tehát nálunk is elektromos fűtés van. Igazából mindegy is lenne, ha megfelelően működik. A probléma inkább az, hogy még az újabb építésű házak jelentős részén sincs szigetelés, a miénken sem. (Bár a valenciai tűzeset után ezt már kevésbé bánom.) Míg Budapesten alig kellett fűtenem, havi párezer forint volt a fűtés, mert olyan jól megépített házban laktam és mellettem a szomszédok is fűtöttek, itt vagyonokat költünk télen a villanyszámlára, miközben gyakorlatilag fűtjük az utcát. Ezt nem tudjuk megérteni, megszokni. Rengeteg meleg itthoni ruhát vettem a Decathlonban, vettünk nekem egy szupervastag paplant a Jyskben, illetve a hálószobába vettünk egy olajradiátort, a fürdőszobába pedig egy hősugárzót, mert a központi elektromos fűtés a nappalit szuperül felfűti, de a lakás többi részét nem – illetve éjszakára nem is akarjuk járatni a központi fűtést.
Másik nagy szívfájdalmunk, hogy itt nem igazán ismert a kerékpárral történő munkába közlekedés. Peti esetében még megértettük, hiszen a belváros szívében egy régi épületben van az iroda, érthető, hogy ott nehéz lett volna kerékpártárolót, öltözőt és zuhanyzót kialakítani erre a célra. Munkaidőben nagyjából 3 percenként jár a metró, amivel Peti 20-25 perc alatt átszállás nélkül az irodában van. Az én munkahelyem azonban egy külvárosban lévő modern irodaházban lesz, de ebben sincsen kerékpártároló – és kicsit furcsán néztek rám, mikor megkérdeztem. Azért kellemetlen, mert külvárosból külvárosba érintő irányban nagyjából 10 km lenne itthonról a munkahelyem, de tömegközlekedve (no igen a fantasztikus tömegközlekedésnek is vannak hibái) a belvároson át U alakban, többször átszállva nagyjából 50 perc alatt fogok tudni eljutni. Vagy autózom, de állítólag itt is hatalmas dugók vannak hétköznap és nem vagyok híve a városon belüli autós közlekedésnek. Szerencsére csak heti kétszer kell majd bejárnom.
Mit csinálnánk másképp, ha újrakezdenénk?
Szerencsére nagyon kevés ilyen van. Egyetlen egy van, amit kiemelnék, az a karrierváltás – vagyis az, hogy végül elmaradt. Szerintem belül már a költözéstől kezdve éreztem, hogy ennek nem most van itt az ideje, nem is igazán voltam motivált tanulni, de bevallani nem igazán mertem magamnak. Hamar átláttam, hogy egy új országba újononnan érkezve tök új karrierbe nulla tapasztalattal belekezdeni nagyon nehéz. Legalábbis én, a spanyol munkaerőpiacot elnézve nem igazán hittem, hiszek benne, hogy ez lehetséges, illetve vállalkozást indítani Spanyolországban szintén hatalmas nagy szívás. Arról nem is beszélve, hogy az országváltással talán az is megváltozott, hogy mi lenne a számomra ideális „álomkarrier”, mi az, amivel igazán azonosulni tudnék és kereslet is lenne rá. Jelenleg magam sem tudom mi lenne az.
Most azt mondom, hogy nem kell egyszerre mindent felrúgni és egyszerre mindenen változtatni. Az országváltás pont elég változás volt, érdemes hagyni biztos pontokat is az életben, illetve időt hagyni, hogy a többi kiforrja magát.
Emiatt utólag bánom, hogy annyira erőltettem az elkezdett tanfolyam befejezését – amit persze végül nem fejeztem be. Sokkal célravezetőbb lett volna már korábban beiratkozni az intenzív spanyol tanfolyamra a Jaleo nyelviskolába, amire november közepétől jártam nagyjából 2 hónapon keresztül és szuperül felturbózta a spanyol nyelvtudásom – és nem utolsó sorban az önbizalmam, illetve korábban elkezdeni munkát keresni.
Ezen kívül volt néhány személyes, egészségügyi probléma, amit szívesen kihagytam volna, de ezek akaratunkon kívül, rajtunk kívülálló okokból történtek, csak elszenvedői voltunk és tettek még egy jó nagy lapáttal az országváltás lelki nehézségei mellé.
Összegzés
Összességében tényleg nagyon pozitív a megélésem Madriddal kapcsolatban. Természetesen hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem voltak és nincsenek feszültségek, nehézségek. De azok mindenhol vannak, velejárói az életnek. Úgy érzem, a helyünkön vagyunk itt, könnyen beilleszkedtünk. Ezt az érzést megerősíti az, hogy sokszor úgy érzem, mintha valaki felülről fogná a kezünket és segítene. Amiért tettünk, az extra könnyen elintéződött és sokszor volt nagyon nagy szerencsénk. Boldog vagyok, hogy itt lehetek és elégedett vagyok azzal, amit egy év alatt elértünk.
