Facebookra ugyan már kitettem néhány képet a lakásról, nyilván a legtöbbeket ez érdekli, de akit esetleg részletesebben érdekel a költözés, írok arról is.
Ahogy már a Negyed éve Madridban bejegyzésben írtam, az előző lakóhelyünktől nagyjából 5 perc sétára találtuk az új lakást. Egy viszonylag új épületben, nappali + 2 hálószoba, 2 fürdőszobával. Bútorozott, szép, tágas, ideális.
Míg a másokkal közös lakásban nagyjából mindenünk megvolt, ami a mindennapi élethez kell (ágyneműk, törölközők, konyhai eszközök), és csak néhány plusz konyhai eszközt, egy monitort és egy személymérleget vettünk magunknak, addig az új lakás bútorozott ugyan, de egy csomó mindennapi élethez szükséges dolog hiányzott belőle. Ugye ez nem egy szálláshely, hanem egy bérelt lakás.
Sem ágyneműk, sem törölközők, sem konyhai eszközök nem voltak, illetve íróasztal sem. Amikor már láttuk, mikor költözünk és mire van szükségünk, elkezdtük ezeket beszerezni. Fontos szempont volt az is, hogy a költözés után két nappal jönnek a szülők, szerettük volna kényelmes körülmények között fogadni őket.
Leadtam egy ikeás rendelést interneten, amiben ágyneműk, ágynemű huzatok, törölközők, fazekak, tányérok, evőeszközök voltak. Illetve konyharuhák, de ezt az utolsó pillanatban készlethiány miatt törölték. Ugyan már nagyon korán megrendeltem, június 2-ára kértem a szállítást, hogy addig ne foglalja a helyet a szobánkban.
Tagja vagyok különböző madridi expat (Madridban elő külföldiek) Facebook csoportoknak. Itt gyakran lehet találni hirdetéseket, amikben a haza/máshová költözők árulják a holmijaikat.
Az íróasztalt és a hatalmas, 4K felbontású, színhelyes monitort egy olasz hazaköltöző UX designer lánytól vásároltuk. Sokan kérdezték a költözés előtti képeket látva, hogy mik azok a járókeretek. Azok bizony az íróasztal lábai. 😀
De ami igazán jó vétel volt, az egy török sráctól vásárolt mindenféle holmi. Ő márciusban érkezett Madridba, bevásárolt magának, mert azt hitte, hosszabb időre jön, de két hónap után munka miatt haza kellett mennie, így eladta a holmikat. Összesen 247€-ért vettünk okos TV-t, porszívót, vasalót, vízforralót, rengeteg vállfát, tányérokat (3 mély és 3 kicsi müzlis), késeket, szedőkanalakat teflon edényekhez, serpenyőt, 2 fazekat, ikeás üveg fűszertartókat, konyhai üveg tárolóedényeket, edény alátétet, salátás tálat, tésztaszűrőt, zöldséghámozókat, fém, rácsos, szétnyithatós csöpögtetőt. És lehet, hogy valamit még kihagytam a felsorolásból. Egy hirdetésben, de külön hirdette az egyes eszközöket, viszont mivel majdnem mindenre ténylegesen szükségünk volt, úgy voltunk vele, hogy jó fejek leszünk, nem válogatunk, hanem hozunk mindent, biztos azokat is fogjuk tudni használni, amikre nincs feltétlen szükség.
Irodaszéket Wallapopon (itt ezt az oldalt használják leginkább használt cuccok adás-vételére) vettük, a város északi részére mentünk érte és metrón vittük haza. Az íróasztalt és a monitort szintén metrón vittük haza 2 fordulóban, a török sráctól vásárolt dolgok hazaszállítására már inkább hívtunk egy Ubert. Kicsit aggódtunk, milyen lesz ezeket metrón szállítani, de senki nem szólt érte, pedig a széket például egy biztonsági őr láttára emeltük át a beléptető kapun.
A költözés előtti napokra már jól megtelt a szoba. Vasárnap délután megérkezett Noémi is, aki két éjszakát a kanapén töltött. Nem tudom, mit gondolhatott, mikor meglátta ilyen állapotban a szobát és tudta, hogy az lesz az övé. 😀
A költözés előtti napokban és a költözés napján is sorra jártuk a közeli bevásárlóközpontban lévő Pepcot és a közeli kínai üzleteket beszerezni a még hiányzó apróságokat. Csak 5 perc séta a másik lakás, inkább vegyünk meg mindent előre, hogy meglegyen, mint az utolsó pillanatokban rohangálni.
Hétvégén voltak még mindenféle szabadidős programjaink (triatlon Európa bajnokságon szurkolás, illetve F1 kiállítás), az összepakolást hétfőn kezdtem.
Eddigre volt már jó sok valamennyire megtöltött és néhány üres kartondobozunk. Ezekbe, illetve ilyen tartósabb bevásárlószatyrokba bepakoltam az addig is használt konyhai eszközöket, bögréket, poharakat, illetve a tartós élelmiszereket.
Ezt követően összepakoltam a ruháimat és a tisztálkodószereket is. Nyilván, ami kellett még másnapra, azokat nem raktam el.
Eredetileg úgy volt, hogy egyedül bonyolítom a költözés nagyrészét, de szerencsére megtudtuk, hogy jár rá egy nap extra szabadság, így kedden Peti is velem tudott lenni.
Kedden 11:30-11:45-re volt megbeszélve a kulcsok átvétele. Addig kényelmesen készülődtünk, pakolásztunk, takarítgattunk, beraktuk a használt ágyneműket mosni és tettünk még egy kínais kört, majd 11:25 körül megérkeztünk a helyszínre. 11:50-ig vártunk, mikor udvariasan ráírtam az ingatlanos nőre WhatsAppon, hogy az épület előtt várunk. Válaszolt, hogy késve érkezik, de szólt a gondnoknak, hogy vigyen fel minket a lakásba.
A gondnok egyébként a lakás utolsó simításaival volt elfoglalva. Takarítgatott, illetve a bojlert szerelte, valamint várta hozzá a szerelőket. Mint kiderült, nem volt melegvíz.
Közben megérkezett az ingatlanos nő és a tulaj is. Beszélgettünk, átadtuk egymásnak papíron is az aláírt szerződést, körbenéztünk a lakásban és a házban, megkerestük a garázsban a beállóhelyünket is. Szóba került, hogy még nincs nálunk az autónk, majd Magyarországról fogjuk kihozni.
A gondnok felajánlotta, hogy segít nekünk autóval áthordani a cuccainkat. Nagy segítség volt, úgyhogy éltünk vele, elfogadtuk. Rögtön még nem volt alkalmas neki, azt beszéltük meg, hogy kicsit később, 1 körül jó lesz neki is, nekünk is. Addig Petivel fordultunk gyalog két kört a cuccokkal. Hát bizony szívás volt a cipekedés, jól jött Edi (a gondnok) segítsége. 2 forduló autóval és minden bent is volt a lakásban. Kihordani a cuccokat az autóba segítettem mindkét fordulónál, de csak a srácok mentek át az autóval és vitték fel a cuccokat. Így több hely is maradt benne, illetve időszerű volt már a második mosás kiteregetése is. A szobát is szépen ki akartam takarítani, egyrészt, hogy Noémi minél előbb be tudjon költözni, másrészt mert tisztán kaptuk, alap, hogy úgy adjuk vissza. Ezen a nagyjából egy órán nem múlik semmi.
Mikor már tényleg minden cucc a lakásban volt, elmentünk egy újabb bevásárlós körre a közeli bevásárlóközpontba. Bementünk ugyan Pepcoba is, de ezúttal ott most nem sok mindent vettünk, hanem a Carrefour hipermarketet fosztottuk ki. Vettünk cipőtartós fogast az előszobába, két teregetőt, konyharuhát, újabb poharakat, serpenyőket, kenyérpirítót. Így már tényleg mindenünk meglett, amire szükségünk volt.
Végül a tőlünk 2 perc sétára lévő Mercadonában fejeztük be a bevásárlást, ezúttal nem csak élelmiszereket, hanem szemetes vödröket, zsákokat, felmosófát vödörrel és partvist is vettünk ott.
Bele sem merek gondolni, milyen lett volna ha nem kell egyedül kézben áthordani mindent és Peti nem kapja az extra szabit vagy Edi nem segít nekünk az autóval.
Még vártuk Edit is, hogy visszatérjen, ezért én a lakásban maradtam, Peti pedig átment a régi helyre leadni a kulcsokat. A velem nagyjából egyidős tulaj csaj nagyon hálás volt, hogy ilyen szép tisztán adtuk át a szobát, neki szinte semmit sem kellett csinálnia vele. Petinek is többször megköszönte, Noémi is írta, hogy mennyire örült neki a csaj, illetve nekem is írta másnap reggel WhatsAppon.
Már Peti is visszaért mire Edi megérkezett. Visszahozta a vendégszoba matracának a frissen kimosott és napon megszárított matracát. Mondta, hogy aznap nem jöttek a szerelők, de másnap már biztosan jönnek megjavítani a bojlert. Beszéltük, hogy ennyi pakolás után azért jó lenne zuhanyozni. Javasolta, hogy fazékban melegítsek vizet. Annyira elszoktam a kádban fürdéstől, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak a fazék forró vízzel. Végül valóban így fürödtem, 2 kancsó vízforralóban melegített és 2 nagy fazék tűzhelyen melegített vizet öntöttünk a kádba, ezt kevertük csapvízzel. Így már kellemes volt. Peti simán a hidegvizes zuhanyt választotta.
Estére járt már, de elkezdtük a kipakolást és a cuccok összeszerelését. Íróasztal, monitor, ruhaszárító, TV, előszobai fogas. Ezeket még megcsináltuk, illetve Peti a ruháit is nagyjából kipakolta, aztán tényleg lőtték a pizsit.
A mi ágyneműhuzatunkat már az előző lakásban kimostuk, hogy legyen miben aludnunk. Viszont rossz méretű lepedőt rendeltem. Nézegettem a képeket, azok alapján bíztam benne, hogy lesznek legalább 160 széles az ágyak, és otthon is újabban 180-as lepedőt használok a 160-as ágyra, mert könnyebb felhúzni, illetve tényleg fogalmam sem volt mekkora, inkább legyen kicsit nagyobb, így 180-asokat rendeltem. Hát nagy lett, elég buggyos lett. Lemértük az ágyat 150×190, azóta utólag használt ágyakat nézegetve megtudtam, hogy ez eléggé standard spanyol méret. Úgy döntöttünk, hogy azt a két lepedőt, amit még nem bontottunk ki, Peti másnap kicseréli.
Másnap Peti már természetesen újra ment dolgozni. Reggel még tele volt minden dobozokkal, úgy kellett köztük szlalomozni, ha el akartunk jutni valahova a lakásban. Estére vendégeket vártunk a mini lakásavatóra. Ugyan előző este megnyugtattak, hogy senkit nem fog zavarni, ha elöl marad néhány doboz, igyekeztem mindent elpakolni.
Nekiálltam mosni, mert másnapra pedig a szülőket vártuk, akiknek ágyneműt és törölközőt kell adni, a boltból frissen érkezett textíliákra pedig ráfért egy mosás és az esős idő miatt lassan száradnak.
Mindent elmosogattam (a hideg vízben 😀 ) és miután megszáradtak helyet kerestem nekik. Elpakoltam a tartós élelmiszereket, rendbetettem a dolgozó- és vendégszobát. Összegyűjtöttem a mindenféle csomagolóanyagból keletkezett rengeteg szemetet, csak néhány ikeás dobozt tartottam meg átmenetileg ágy alatti tárolásra.
Napközben megjöttek a szerelők, de nem tudták megjavítani a bojlert, viszont legalább addig eljutottak, hogy a tetőn lévő napkollektor által valamennyire felmelegített vízhez hozzáférünk (ez folyik be a bojlerbe), ami a szakadó esőben épp, hogy picit langyosabb volt, mint a sima hideg víz.
Elmentem még Mercadonába bevásárolni a lakásavatóhoz. Majd egy gyors kínai kör következett, mert a sok mosogatás közben rájöttem, hogy a török sráctól vett csöpögtető alá kéne egy nagyobb tálca, illetve jó lenne egy rendes csöpögtető is, mert nekem ez a rácsos, állványos nem igazán jön be. Egyikből sem kaptam jót, de se időm, se erőm nem volt már másik boltba menni, így megvettem azokat, akik ott voltak. A kínai előtt még bementem Diába is, mert a Mercadona sörválasztékával nem voltam elégedett, illetve a zöldségeshez kimérős olajbogyót venni.
Peti hazafelé bement az Ikeába kicserélni a lepedőket eggyel kisebbre, illetve vett akasztós szekrénybe tehető polcokat is.
Miután hazaért a munkából és az Ikeából segített lehordani a napközben összegyűjtött szemetet, gyors zuhany (azaz cicamosdás a hideg vízben) és érkezhettek is a vendégek. Egyedül a hálószobában maradt egy kis rendetlenség, minden mást sikerült teljesen helyére tenni. Csodálkoztak is a többiek, hogy előző nap költöztünk és már ilyen rend volt. Főleg, hogy előző este még képeket is küldtünk nekik a dobozhalomról.
A lakásavató jó hangulatban telt. Nyolcan voltunk, pont kényelmesen le tudunk ülni a nappaliban.
Másnapra már csak az utolsó simítások maradtak. Csodák csodájára a lakásavató után alig kellett mosogatni. Kimostam az előző napi csere során beszerzett lepedőket is néhány törölközővel együtt, amik eddig kimaradtak a mosásból. Átpakoltam a korábban az erkélyen „száradó” ágyneműket is a lakásba (ugye elég esős idő volt) és szurkoltam, hogy minden megszáradjon estére.
Felszámoltam a hálószobában maradt kupit is, kitörölgettem a ruhásszekrényeket és beraktam a „polcokat”, majd bepakoltam a szekrénybe a ruhákat.
Ismét mentem egy mercadonás kört, hogy a szülőknek is legyen mindenféle finomság vacsorára.
Szerencsére estére csodák csodájára minden ágynemű és törölköző megszáradt, így meg tudtam ágyazni a szülőknek, a maradék textíliát és ruhaszárítókat pedig elpakolni.
A szülők elé a reptérre Peti ment, mert Uberrel jöttek vissza és velem + sofőrrel együtt már nem fértünk volna be egy autóba. Addig én megterítettem a vacsorához.
Megérkeztek. 😉
A lenti képek pedig már a szülők látogatása után készültek. Ha esetleg nem láttad az előző facebook bejegyzést, itt is megtekintheted ugyanazokat a képeket. 🙂
