Június elején, csupán néhány nappal a madridi költözés után meglátogattak minket szüleink Madridban. Erről a látogatásról írt Peti anyukája egy bejegyzést, ezt olvashatjátok alább.
Eljött végre a nagy nap, mikor elindultunk Madridba, a márciusban odaköltöző fiúnkhoz és feleségéhez. Nekünk addig semmi dolgunk nem volt, mert Mandi intézte a repjegyeket, Peti a biztosítást. Mandi még a szállást is lefoglalta, aztán örömmel le is mondta, mikor kiderült, hogy érkezésünk előtt két nappal átvehetik szép bérelt lakásukat, ahol számunkra is lesz hely. A blogjában leírt részletes repülési tájékoztatón kívül minket még alaposabban felkészített a repülésre, így a beszálló kártyával a mobilunkon, a biztonság kedvéért kinyomtatva is, még tapasztalatlan repülővel utazókként is simán ment az utazás, amiért hálásak vagyunk.
Madridba érkezés után Peti várt bennünket, és pár percen belül intézett Ubert a hivatalos taxidíj még feléért sem. Negyed órán belül hazaértünk, ahol Mandi terülj-terülj asztalkámmal várt minket. Nagyon jól esett a vacsi, hiszen 1 órakor ebédeltünk, és már 11 óra is elmúlt. Jól aludtunk éjjel, ugyanakkor izgalommal vártuk a következő napi madridi városnézést.
Pénteken a zöldségpiacon kezdtünk az én kérésemre, mert kíváncsi voltam, hogy mennyire más, mint itthon. Hát még elnézelődtem volna, de nem akartam feltartani a többieket, vásárolni pedig azért nem akartam, mert városnéző utunk elején voltunk. Szóval legközelebb bepótolom mind a nézelődést, mind a vásárlás.
Egy rövid körben benéztünk a parkba, amit Peti és Mandi úgy szeret (Parque de Arriaga), megnéztük a házat, ahol eddig laktak, és irány a metro. Mivel Peti dolgozott, pénteken Mandi szervezett mindent, intézte a turista utazási kártyánkat, és folyamatosan egyeztetett velünk, hogy mi a terv, mit szeretnénk, türelmesen készített rólunk fotókat. Nem akart túlterhelni bennünket, de minél többet akart mutatni a városból. Nagyon aranyosan, ügyesen és figyelmesen végezte önként vállalt feladatát.
Az első nevezetesség Spanyolország legnagyobb bikaviadal arénája volt. Maga az épület is egyedi és szép, de sajnos csak körüljártuk, nem volt idő sorban állni, hogy bejussunk. Biztos vagyok benne, hogy érdemes belülről is megnézni, rengeteg érdekességet tartogat. Ide még visszatérünk!
A Retiro park, odavagyok érte! Olyan, mint a felturbózott Városliget és Margitsziget együttvéve. Szép tó, szökőkutak, francia kertek, üvegpalota, rózsapark, kis madarak, és sok emberhez szokott páva. Testközelből lehetett megcsodálni ezeket a madarakat teljes pompájukban. Itt Mandi finoman ránk szólt, hogy mehetnénk tovább.
Ide is vissza kell térni!
Az ebédet a régi főtéren, a Plaza Mayoron a Jacinta étteremben költöttük el. Mandi ügyesen úgy válogatta össze a rendelést, hogy mindenkinek kedvére legyen. A fiúk pacalt ettek, Peti is csatlakozott az ebédhez, a lányok tengeri herkentyű és grillzöldség válogatást.
Teli hassal folytattuk utunkat. Megnéztük a katedrálist, ami szép volt, de a freskók és díszítések számomra az épülethez képest modernebb stílusnak tűntek, ami kissé furcsa volt.
Szemben a királyi palota a híréhez méltóan nagy helyen terül el. Hihetetlen, hogy 3418 szoba van benne! Itt sem volt időnk belülről megnézni, de egyszer feltétlenül tervbe vesszük.
Egy nagyon hangulatos kocsmában (Taberna de Angel Sierra, a Chueca téren) találkoztunk Petivel, oltottuk szomjunkat, pihentünk meg.
Szombaton már a fiatalok közös szervezésében mentünk be a főtérre (Puerta del Sol). A főtéren megnéztük Madrid híres jelképét a maci szobrot, aztán Peti munkahelyének a bejáratát.
Fényképezkedtünk a 0-s km kőről. Bekukkantottunk a főtérről sugáralakban kivezető egy-két utcába. Persze itt sem volt idő hosszabban nézelődni, de egyszer szívesen elnézelődnék, csavarognék ezekben az utcákban is. A színes, hangulatos épületek vonzák a tekintetet, csempékből kirakott különböző képek borították a falakat, ehhez is több idő kell, hogy kedvére gyönyörködhessen bennük az ember.
Következő uticélunk a főpályaudvar volt. Az épületbe belépve, hát távolról sem annak nézett ki, hanem egy szép növényháznak. Nagyon egyedi volt, tényleg jó, hogy láttuk.
Legközelebb remélem kipróbáljuk innen az utazást, mert Mandi és Peti leírásai alapján az is élmény főleg a Barcelonába menő szuper gyors vonattal.
Az ebédet megint a Jacintában fogyasztottuk el. Józsin kívül mindenki paellát evett, Józsi sült bárányhúst. Elégedetten, jóllakottan folytattuk utunkat. Elmentünk a 27 emeletes Riu hotelhoz. Az eredeti terv az volt, hogy felmegyünk a tetejére megnézni a csodálatos kilátást, de az elég hosszú sor, és a jócskán megemelt belépők miatt ezt a tervet elnapoltuk. Azért végképp ezt sem szeretném kihagyni.
A teret övező zöld területen sokan pihentek, jó volt látni a nyugalmukat.
Közelről is megnéztük, fotózkodtunk Don Quijotéval, majd megpihentünk egy sörre.
Következő helyszínünk ismét egy nagy park volt (Casa de Campo), tóval, szökőkúttal, melynek egyik oldalán nem csak padok, de kész napozó ágyak voltak fából kialakítva. Itt is ücsörögtünk egy kicsit csodálva az elénk táruló látványt.
További sétánk során eljutottunk a MADRID felirathoz. Szeretem a városnevekkel megörökíteni magam, mintha ez lenne a tuti bizonyíték az ottlétünkre.
Mentünk át kőszobrokkal szegélyezett hídon (Puente de Toledo), és ultramodern fém spirál hídon is (Puente de Arganzuela). A maga módján mind a kettő nagyon egyedi volt. Közben újabb szépen gondozott parkot (Parque Madrid Río) csodálhattunk meg. Ez is egy élményteli, nagyszerű nap volt.
Vasárnap újra metróval indultunk neki új helyeket felfedezni.
Elmentünk egy újabb, szép parkba, útba ejtve egy diadalívet és egy UFO alakú kilátót (Faro de Moncloa).
Egyszer jó lenne oda is felmenni, de idő hiányában most ez is elmaradt. Ez is olyan park volt, melynek területén egy szép tó volt szökőkúttal a közepén. Mint kiderült, egy nagy rózsakertet vettünk célba, melyet a sógornőm ajánlott. Útközben még egy nagy, szép szökőkutat láttunk. Sajnos a rózsakertet már nem igazi pompájában láttuk, mert elég sok rózsa már elnyilt, de így is megcsodálhattam különleges színváltozatokat.
Eljutottunk az egyiptomi műemlékekig (Templo de Debod), amik számomra nem tűntek túl nagy számnak, viszont az ottani parkból gyönyörű kilátás nyilt a városra.
Sajnos már csak egy ebéd fért az időnkbe, aztán haza kellett mennünk pakolni, és elindulni a reptérre.
Röviden összefoglalva, fárasztó, de nagyon szuper hosszú hétvégét töltöttünk Madridban. Vágyunk rá, hogy újra visszamenjünk, és több időt eltöltve, alaposabban megnézzük a megismert helyeket.
Köszönjük Mandinak és Petinek, hogy ilyen nagyszerűen megszerveztek mindent, és felejthetetlen napokat szereztek nekünk.
