Megnéztük, milyen a Madridhoz nagyjából legközelebb eső tengerpart és itt eltöltöttünk egy hétvégét, melynek jeligéje lehetne akár „négyen kiteszünk egy agyat” vagy „ázott kutya szag” is. A bejegyzésben kitérünk majd a száraz és a párás meleg összehasonlítására is.
Mikor márciusban kiköltöztünk Madridba, senki nem értette, hogy miért fáztam egyfolytában, laikusok nagyjából úgy képzelték el a dolgot, hogy Madrid = Spanyolország = örök kanári-szigeteki időjárás => télen-nyáron elég egy szál bikini és mindenkinek egyesével el kellett magyaráznom, hogy hol és milyen magasan fekszik Madrid, ebből kifolyólag milyen időjárása van. Jobban hasonlít a budapesihez, mint a kanári-szigetekihez, vagy akárcsak bármelyik az Ibériai-félszigeten (gyk. spanyol szárazföld) fekvő tengerparti részhez. Sokat gondolkodtunk is rajta, hogy írunk majd a madridi időjárásról, de ez eddig elmaradt.
No de most sem a madridi időjárásról szeretnék írni, hanem arról, hogy ha már Spanyolországban élünk, nyár van és sikerült végre kihozni az autót is, akkor adjunk az illúzióknak, illetve használjuk ki a lehetőséget és irány a tengerpart!
Madridhoz legközelebb eső, legkönnyebben elérhető tengerpart az Valencia környéke, bő 350 km. Madrid – Valencia vonattal csupán 1 óra 50 perc, és kevésbé frekventált időszakban akár 7€ / főért is lehet vonatjegyet vásárolni egy irányba, de ezekre a szupergyors vonatokra szóló jegyeknek az ára kereslet-kínálat alapján változik… És hát nem mi vagyunk az egyetlenek Madridban, akiknek eszébe jut, hogy egy nyári hétvégére jó lenne leugrani a tengerpartra, így nyáron hétvégén meglehetősen borsos a vonatjegyek ára. Ha már hozzávesszük azt is, hogy Madridon belül is idő eljutni Chamartín vasútállomásra, fél órával indulás előtt ki kell érni, illetve Valenciában is tömegközlekedni kell még a vasútállomásról a tengerpartra, már nem is tűnik annyira rossz opciónak az autó. Főleg, ha nem ketten, hanem négyen megyünk és négyfelé osztjuk az üzemanyag költséget. Adódott hát az ötlet, hogy hívjunk magunkkal másokat. Megkérdeztünk két Madridban elő magyar lányt, és finoman szólva sem kellett őket győzködni, hogy tartsanak velünk.
Még Bilbaoban voltunk, mikor kicsit kapkodva kerestem telefonon Airbnb-n és Bookingon szállásokat Valenciától nagyjából max 40 km-re mindkét irányban a tengerparton. Egy Airbnb-n talált Puerto de Saguntoi szállásba szerettem bele, rögtön le is foglaltam. Később az egyik lány hívta fel a figyelmemet, hogy a kiválasztott szállás annyira új, hogy nem értékelte még senki, viszont a szállásadónak más szállásaira elég rossz értékelései vannak. Az évek során rengeteg helyen szálltam már meg Airbnb-vel, de igazán rossz tapasztalatom nem volt (vagyis de, múltkor Salamancában – emlékeztetett Peti, de ezt már kihevertem, el is felejtettem), így nem igazán aggódtam volna. De olvastuk Tóth Brigiék múltkori vigoi történetét, így azért picit bennem volt a félsz. Próbáltunk másik szállást keresni, de jó ár-érték arányban nem találtunk semmit, vagy amit igen, azt nem tudtuk lefoglalni. Akkor úgy döntöttünk, hogy maradjon az eredeti és reménykedjünk, hogy jó lesz. Néhány nappal indulás előtt gondoltam megnézem, mikortól lehet átvenni a szállást és hogyan jutunk be, mikor megláttam, hogy érkezett egy nagyon negatív visszajelzés konkrétan az általunk lefoglaltra vonatkozóan. Nagyon megijedtem és mivel indulás előtti nap délelőttig ingyenesen lemondható lett volna a foglalt szállás, próbáltam utolsó pillanatban másikat keresni, ismét sikertelenül.
Így hát kicsit különböző mértékben, de aggódva indultunk neki szombat reggel 7-kor a hétvégének. 11 után nem sokkal értünk Puerto de Saguntoba, ami bruttó bő 4 óra utazást jelent, mégsem viselt meg jobban, mint egy hétvégi Budapest – Balaton autózás. Biztos a két héttel ezelőtt végigutazott négy nap megnevelt. Apropó, erről is kéne még írnunk. 🙂 A környező utcákban néhány kör megtétele után szerencsésen találtunk is parkolóhelyet a szálláshoz közel, ahonnan úgy döntöttünk, biztos, ami biztos, Madridba visszaindulásig nem mozdítjuk el az autót.
A check-int kicsit lazán kezelte a szállásadó, kicsit várni kellett rá (de mi sem tudtuk megmondani előre, hogy pontosan mikor érkezünk), majd az autójából kihajolva adta át a kulcsokat. Vicces, laza, spanyolos, tengerparti volt. Szerencsére semmilyen félelmünk nem igazolódott be, a szállás a képeknek megfelelő szép, modern, tiszta volt, nappaliban légkondival. Nagyjából talán 2 perc sétára a víztől, mellette számos étterem, Mercadona 5 perc sétára, tehát minden volt, ami egy jó tengerparti hétvégéhez szükséges. Mondhatni tökéletes helyen.
Ahogy kiszálltunk az autóból megcsapott minket a meleg. A durván párás, madridi száraztól teljesen eltérő meleg. Régóta téma volt már, hogy melyik elviselhetőbb hosszú távon a hőfokra jó pár fokkal melegebb, de száraz madridi, vagy a hőfokra kevésbé meleg, viszont nagyon párás tengerparti. Megoszlanak a vélemények, de legtöbben azt mondják, hogy a madridi elviselhetőbb. Az autóból kiszállás után csupán néhány perc telt el és mindannyian egyetértettünk, a madridi száraz meleg sokkal elviselhetőbb hosszútávon.
Puerto de Sagunto egyébként tényleg tökéletes hely arra, hogy leugorjunk Madridból a tengerpartra. Több helyről hallottam már, hogy szokták viccesen Madrid tengerpartjának is hívni, illetve sok madridinak van arrafelé hétvégi háza. Ez a nagyjából 380 km spanyol viszonylatban még elviselhető távolság. Van minden, ami kell, tengerpart, bolt, bárok, éttermek, szuper fagyizó. Sikerült is jól belelazulni a hétvégébe és elengedi magunkat. A tengerparton fekvéshez és pancsoláshoz nem sok gondolkodás kell, így tényleg elengedtük magunkat. Néha azért jól jön, ha valamelyikünk tud gondolkodni, képes kitalálni, hogy mi legyen a program, terv, vagy hogyan kezeljünk egy adott szituációt. Szerencsére négyünk közül azért egyikünknek, még az ellazulás és a nap által megsütött fejünk gondolkodásra képtelensége ellenére is mindig volt valami jó ötlete, így lett a hétvége egyik jelmondata az, hogy négyen kiteszünk egy agyat.
A madridi nyári időben hozzászoktam, hogy mosok, kiteregetek az erkélyre, nagyjából két óra múlva már száraz minden. Ehhez képest a tengerparton hiába teregettük ki az erkélyre a vizes fürdőruháinkat és a fürdőruháktól átnedvesedett ruhákat, törülközőket, meleg volt ugyan, de a párás idő miatt sok-sok óra elteltével sem száradtak meg, olyan, ami leginkább egy vizes kutya bundájára emlékeztet – bár sosem volt kutyám.
Vasárnap reggel futottunk egyet Petivel, nagyjából 10 km-t, 5 km-t észak felé a parton és vissza. Hiába indultunk viszonylag korán, már reggel is elég meleg volt az idő. Sajnos azt nem mondhatom, hogy a fullasztó párás melegben jól esett a futás, mert nagyon nem, de gyönyörű helyeken jártunk. Hol természetközelibb partszakaszon, hol leanderekkel övezett sétányon. Nem mi voltunk az egyetlenek, rajtunk kívül még rengetegen futottak, tehát valószínűleg hozzá lehet edződni ehhez az időjáráshoz is, csak épp egyikünk sincs most amúgy sem formában.
Futást követően megreggeliztünk az előző délután a Mercadonában bevásárolt alapanyagokból majd irány a tengerpart. Aznapra nagyobb szél lett, ami a parton fekve kellemesnek tűnt, azonban felhúzták a piros zászlót, így térdig érőnél mélyebbre tilos volt a vízbe menni. A fejünk kora délutánra a szél ellenére is felforrt, ezért úgy döntöttünk, ennyi elég is volt a tengerpartból. Elmentünk ebédelni, az étterem mosdójában átöltöztünk ázott kutya szagúból tiszta ruhákba. Ebéd után pedig indultunk is vissza Madridba.
Visszafelé még beugrottunk Valenciába, sétáltunk egy kicsit a Cidudad de las Artes y las Cienciasban (Művészetek és tudományok városa), ami valószínűleg nekem okozta a legnagyobb örömet, annak ellenére, hogy négyünk közül én jártam ott a legtöbbet – vagy pont ezért, majd tényleg irány Madrid. Este 8 körül értünk haza.
Mind a négyen nagyon jól éreztük magunkat, a lányok kimondottan élvezték, hogy kiszakadtak a hétköznapok mókuskerekéből, ugyanakkor mégis eléggé leszívott minket ennyit autózni és napon lenni. Jó lenne még hasonlót csinálni a nyár során, de nem minden hétvégén, az is biztos.
A hétvége során meglátogatott helyek közül a Véneta Gelato Italiano fagyizót emelném ki, az egyik legjobb fagyi, amit valaha ettünk. Ezen kívül mindkét nap a fagyizó mellett levő Restaurante Florencia nevű étteremben ebédeltünk, a pincéreket ugyan nem a legkedvesebb formájukban találtuk, de az ételek ár-érték arányban teljesen megfeleltek, finomak voltak és nagy adagot szolgáltak fel, főleg a paellákból. Vacsorázni pedig közvetlen a szállás mellett lévő Bar Indalo étterembe mentünk, amivel szintén elégedettek voltunk illetve a rendelt ételeken kívül, igazi spanyolos módon minden italhoz adtak egy ajándék tapat – már amikor a nagy sürgés-forgásban nem felejtették el.
Peti:
Pár egyéb apróság tőlem is kiegészítésnek. Riogattak, hogy tömeg lesz – tényleg sokan voltak, de széles, hosszú volt a part, volt hely bőven -, hogy „forró leves” a tenger – nekem kellemes, 27 fok körüli volt, hideg se volt belemenni, benne lenni, de túl meleg se volt -, hogy medúzák vannak – nem találkoztunk velük.
Láttuk valami nagyobb fajta drón kering a tenger fölött, aztán észrevettem a jet-skit, amit követ. Először azt hittem bérelhető, és pluszban még videót is készít róla. Ez lehet tényleg így is volt, de egyéb szerepe is akadt. Mikor kicsit beljebb úsztunk (de csak a bójákig), egyszer fölénk jött, kicsit lebegett, majd arra jött a jet-skis és, és kérdezte minden ok-e. Itt már elgondolkoztam, valamilyen szinten őrző-védő szerepet is ellát. Aztán másnap, a szélben, és hullámzásban a part mentén járt oda-vissza, és hangszórójából figyelmeztetett a vörös zászlóra.
Odafelé az autópályán csak 3, visszafelé már 5 híres fekete lemez bika tűnt fel vezetés közben. Tök jó látni őket.
Az árak valóban kicsit, vagy jobban a madridiak alatt vannak. A Mandi által említett ebédek-vacsorák az éttermekben €44, €64, €70-ba kerültek, ez fejenként 4000-7000 forint között mozog, amivel bőven jóllaktunk, ittunk, és esetenként még kávé is volt benne. Tankolni még Madridban épp csak €1,5 fölött, Valenciában kicsivel alatta tudtunk, drágább helyeken, autópályán €1,7 körül alakul.
