Az EU-s magyar jogosítvány az érvényességi ideje végéig használható Spanyolországban*, és nem is kötelező lecserélni, de praktikus okokból mégis érdemes lehet. Például kapunk egy fényképes plasztikkártyát a NIE számunkkal, amit bár hivatalosan elvileg nem fogadnak el a zöld rezidenskártya („sajtpapír”) helyett, de bizonyos ügyek intézésénél mégis jó lehet. Vagy még inkább a lejárati időt közeledtével nem kell hazautazni megújítani. Ahogy járt Mandi is. Így belevágtunk az újabb spanyol bürokratikus kalandba, ezúttal a DGT (Directorate-General for Traffic/Közlekedési Főigazgatóság) ellen vettük fel a harcot.
Első lépés egy orvosi papír beszerzése, hogy alkalmasak vagyunk. Ezt itt nem a háziorvos feladata, hanem a DGT által elfogadott egészségügyi szolgáltatóktól tudjuk. Időpontot foglalunk a számunkra szimpatikushoz, és elvileg egy fényképpel a kezünkben kell megjelenni, de vannak helyek, ahol ezt magukra vállalják. Eddig simán is ment a dolog, a gondok ott kezdődtek volna, mikor szólítottak, és együttes megindulásunkra rögtön mondták, hogy nyugalom, csak egyesével. Szerencsére nem volt nehéz meggyőzni őket, hogy nekik is könnyebb, ha együtt megyünk, és Mandi tud tolmácsolni, nem nekik kell megfejteniük csillogó spanyol tudásom.
Egy kis kérdezz-felelek után, ahol megtudakoltak minden betegséget, műtétet, gyógyszert, jött a hallásvizsgálat. Egy fülkébe beülve kellett egy fejhallgatóból szóló különböző magas frekvencián és hangerőn szóló sípolásokat meghallani. Aztán félve megkérdezték ismerem-e az ABC-t, vagy inkább hozzák a gyerekeknek szóló táblát. Megnyugtattam őket nálam jobban senki nem ismeri, majd ezután próbáltam nem túlzottan csalódást okozni, ahogy fél szemmel pislogva kisebb-nagyobb meggyőződéssel betűztem, amit szerencsére legalább láttam. Utána még dicséretben is részesültem, hogy jobb voltam, mint sokan mások, bár ehhez már tolmácsot kellett kérnem.
Egy másik szobában volt még egy ránézésre a nyolcvanas évekből itt maradt számítógépes játék, ami a magyar PÁV vizsgákhoz lehet hasonló. Legalábbis amennyi a mosonmagyaróvári „Csodák Palotájából”, a Futuramából rémlik. Két játékot „engedtek játszani”, az elsőn egy egyenletes sebességgel haladó pont ért be egy „alagútba”, és azt kellett gombnyomással megtippelni, mikor érne ki a túloldalon. Mandi kezdett, én pedig izgatottan a háta mögött állva figyeltem, ahogy türelmetlenül nyomkodta a gombot. 10 próbálkozásnál kellett egy hibahatáron belül teljesíteni, amin épp belül volt a „játékvezető” doktorbácsi megnyugvására. Aztán élesben persze én is megtudtam, nézni könnyebb, mint csinálni. A másikban két kézzel kellett egyszerre, egymástól függetlenül tekergetni két kis kereket, ezzel két gombócot a folyamatosan mozgó, hullámzó sávokon belül tartani. Szerencsére ez is meglett mindkettőnknek, így a fejenként 28 euró ellenében papírral a kezünkben, és egy jótanáccsal, hogy ha már idejöttem, tanuljak meg spanyolul távozhattunk.
Az orvosi papír mellett papírfényképet is kell vinni a jogosítványos ügyintézésre. Ezt legegyszerűbben a városszerte elszórt fotóautomatáknál készíthetjük el, ahol külön opció van a jogsis fényképre. Ráadásul a 6 kis kép mellé még egy kódot is nyomtat, amivel a DGT rendszerbe mentett kép akár elektronikusan is lekérhető lenne. Ne kérdezzétek, miért kell akkor papírral szórakozni.
Következő lépés, amit akár az orvosi előtt is megejthetünk a DGT-s időpontfoglalás. Hasonlóan a NIE számoshoz, ez is egy kisebb szerencsejáték, tapasztalataink szerint a madridi irodában nem sok esély van rá, nekünk a keleti agglomerációban, autóval 20 percre lévő, de Cercaníasszal is elérhető Alcalá de Henaresbe sikerült. A terv ott is az volt, hogy majd együttes erővel megküzdünk velük, de mivel az egymás melletti sorszámokat 1-2 másodperc különbséggel hívták is a két szélső ügyintézőhöz gondoltam párhuzamosítsuk a dolgot, és magyarázkodás helyett váljunk szét. Útlevél, NIE szám, jogosítvány, orvosi papír, fénykép, minden megvolt, nagy baj csak nem lehet.
Nem is volt, egészen addig, míg a spanyollal összekötött magyar rendszerben meg nem próbálták ellenőrizni a jogosítványom valódiságát. Valamiért sehogy nem találta benne, a nevem semmilyen kombinációjával, vezetéknév, keresztnév felcserélésével, ékezettel, anélkül, többször próbálkozva. Azt hittem a rendszerrel lesz probléma, és Mandi is így jár, de mikor az egyébként kedves és segítőkész ügyintéző néni elmagyarázta, hogy ez nem fog menni, majd e-mailben lerendezi a magyar hatóságokkal, és akkor engem is értesít, hogy menjek vissza még egy körre, ahol már időpont nélkül csak a magyar jogsimat kell leadni és fizetni, addigra ő is megjelent mögöttem, hogy végzett, minden rendben ment. Fura, nem tudom, mi lehetett.
Még a végén kértem tőle egy „justificantét”, amivel igazolni tudom, hogy ott jártam, ezzel alkalmanként 2 óra jóváírást kapok a munkaidőből hivatalos ügyintézéseknél. Itt foghatott gyanút, hogy a spanyolom nem annyira perfekt, mint hitte, esetleg még annál is rosszabb, mint gondolta, és megkérdezte tulajdonképpen mennyit értettem abból, amit az elmúlt 10-15 percben magyarázott. Megnyugtattam, hogy bár beszélni nem annyira tudok, de végül mindent értettem.
Körülbelül 3 hét múlva jött is az e-mail, hogy várnak vissza, és 28,87 Euró, valamint a magyar jogosítványom fejében én is kaptam egy fehér papírt, amivel a végleges jogosítvány megérkezéséig Spanyolországban vezethetek, valamint egy ígéretet, hogy ez 4-6 héten belül megtörténik. Elvileg létezik ideiglenes nemzetközi jogosítvány is, amin gondolkoztam kérek, mivel pont Magyarországra készültem egy hétvégére, de a most másik ügyintéző néni fejét látva és sóhaját hallva, hogy ez mennyi munka lenne inkább letettem róla. Addig is elvileg rövid időn belül a miDGT appban is látható lesz, és lett is a jogosítványom, először még fénykép nélkül, majd feldolgozás után azzal. Mellette virít a 12 pontom, amivel gazdálkodhatok. Itt Magyarországgal ellentétben ugyanis nem gyűjtögetni lehet őket a különböző szabálysértésekkel, hanem szép lassacskán elfogyasztják. Vagy remélhetőleg nem.
A későbbiekben elvileg akár ez az appos jogosítvány is használható, ha fizikai formátumban épp nem lenne nálam. A 4-6 hetet szigorúan betartva mindkettőnknek körülbelül pont a 6 hét leteltekor ott figyelt a DGT-s levél a postaládában, benne a csillogó-villogó spanyol jogosítvánnyal.
Nem is fájt annyira. Most a jogosítvány után jöhet az autó spanyolosítása, félek tőle ez kissé bonyolultabb procedúra lesz.
*kivéve ha nincs lejárati ideje, 15 (AM, A1, A2, A, B és BE esetén), vagy 5 (C1, C1E, C, CE, D1, D1E, D és DE) évnél hosszabb, ekkor a letelepedéstől számított 2 éven belül cserélendő
