Hurrá, van NIE számunk! - Los Húngaros Madrileños

NIE, azaz Número de Identidad de Extranjero, a Spanyolországban élő külföldiek azonosító száma. Ha három hónapnál tovább tartózkodsz az országban már nem turistának számítasz. Szükséged lesz rá, ha munkát vállalsz, adózni szeretnél (vagy nem szeretnél, de fogsz ), bankszámlát nyitnál, ingatlant vásárolnál és sok egyéb esetben.

Érkezésedtől számítva három hónapod van rá, hogy megcsináltasd, de nem érdemes az utolsó pillanatra hagyni, mert nem olyan egyszerű.

Ugyanakkor számunkra nem is volt annyira bonyolult, mint amilyen rémtörténeteket hallottunk róla. Kár lett volna többszáz eurót fizetni a NIE beszerzésére szakosodott segítő személyeknek, bőven ment ez magunktól is. Tény, hogy az utóbbi jó pár évben szinte csak jó tapasztalatom volt a Magyarországon működő Kormányablakokkal, mindig kedvesek voltak, ha időpontra mentem, szinte azonnal szólítottak, ha nem, akkor sem kellett rengeteget várni, ha pedig valamiért fizetni kellett, például okmányok kiállításáért, akkor azt a helyszínen tudtam bankkártyával. No igen, a NIE megszerzése ennél azért bonyolultabb és kevésbé kényelmes, de messze nem lehetetlen.

Az első és legnagyobb rémtörténet, amit nagyon sok helyről hallottunk és olvastunk, az az, hogy lehetetlen időpontot foglalni, mert a NIE intézést pénzért „segítő” személyek előre lefoglalják az összes időpontot, ráadásul botokkal agyonterhelt rendszerről van szó. Lehet, Spanyolország más részein könnyebb, de Madridban szinte lehetetlen, ezt mondták. És abban a tartományban kell intézni, ahol tartózkodsz. Nos, ehhez képest, mi Madridba érkezésünket követő második nap reggelén megnyitottuk az időpont foglalásához szükséges oldalt és következő hét csütörtökre sikeresen foglaltunk időpontot mindkettőnknek. Ezt azonban később lemondtuk, mert megtudtuk, hogy az angol nyelvű munka ajánlat, amit Peti az akkor még leendő munkahelyéről kapott, az nem elég, valószínűleg a spanyol nyelvű sem elég, hanem szerződés kell. A szerződést Peti az első munkanapján írta alá, ez pedig még azt megelőzően lett volna. Újabb időpontot foglalnunk már kicsit nehezebben ment, mi is többször találkoztunk a jelenleg nincs elérhető időpont szöveggel. Néhány napon keresztül minden reggel megnéztük, van-e elérhető időpont, és egyik reggel volt, le is csaptunk rá.

Az előző időpontunk két különböző időpont lett volna, Petinek délelőtt, nekem délután, viszont most óra, percre ugyanakkora sikerült foglalni. Emiatt féltünk, hogy fogadnak-e minket egyszerre egy ablaknál, vagy ugyanakkor két külön ablakhoz hívnak. Utóbbi azért lett volna szerencsétlen, mert Peti nem tud spanyolul, én pedig Petitől függök, mármint az én NIE-m függ Petiétől. Ezt értsd úgy, hogy Peti kaphat NIE-t, mert van munkaszerződése, én pedig azért kaphatok, mert a felesége vagyok.

Ha az időpontfoglalás megvan, ki kell tölteni egy nyomtatványt interneten, kinyomtatni és elmenni vele egy olyan bankautomatához, ami ilyen befizetésekre alkalmas. Egy internetes útmutatót követve töltöttük ki és láttuk a végösszeget, hogy €9,84 fejenként. €12-ról tudtunk, de hát ha kevesebb, akkor kevesebb, nem panaszkodunk. Cajamar automatákat ajánlottak, kerestünk egy ilyet, majd némi bénázást követően sikeresen befizettük a fejenként €9,84.

Biztosra mentünk, rengeteg papírral felvértezve indultunk útnak. Kell mindenből az eredeti példány és 2 db fénymásolat. Amiket vittünk magunkkal: időpontot visszaigazoló email kinyomtatva, útlevelek, útlevél fénymásolat, spanyol nyelvű munka ajánlat, munkaszerződés, valamilyen egyéb dokumentum a munkahelyről, Seguridad Social igénylőlap, közhiteles fordítású házassági anyakönyvi kivonat, eredeti házassági anyakönyvi kivonat, illetve a lakcím bejelentéshez szükséges papírok – mert hivatalosan még nincs lakcímünk, de hátha jól jön, ha látják, hogy már annak bejelentésére is készülünk.

9:20-ra volt időpontunk a Calle Padre Piqueren lévő irodába. Peti 9-re jár dolgozni, de ügyintézés jelleggel el lehet kéredzkedni 2 óra időtartamra. 8 körül indultunk itthonról, metróval ez az iroda olyan 50-55 perc tőlünk.

9 óra után néhány perccel érkeztünk, könnyű volt megismerni az épületet, már állt előtte a sor. Kezünkben az időpont visszaigazolásával beálltunk a sorba, ami gyorsan haladt. Megnézték az időponton a nevünket, kihúztak a listáról és engedtek is befelé. Belépéskor egy nem igazán komolyan vett fémdetektoros kapun kellett átmenni, majd a kezünkbe nyomtak egy-egy papírfecnin lévő sorszámot és ülhettünk le várakozni. Nagyjából 5 perc várakozás után szólítottak minket, azaz kettőnk közül az első sorszámot. Mondtam, hogy együtt vagyunk, egy házaspár vagyunk. Mehettünk is együtt.

Átnézték a dokumentumokat. A befizetéssel kezdték, mondták, hogy nem megfelelően fizettük be, €12-t kellett volna. Levert a víz, hogy feleslegesen bumliztunk ki a város másik végébe. Fizessük be a €2,16 különbözet. Jó, itt lehet? Nem. Akkor hogyan lehet? Töltsünk ki egy újabb nyomtatvány a különbözet befizetéséről és fizessük be bankautomatánál, aztán jönnünk vissza. Jó, és hol tudunk nyomtatni? Van itt egy locutorio (nyomtatós – fénymásolós üzlet) balra. Átnézte azért a dokumentumainkat, azokat rendben találta. Mondta, hogy az enyémhez is kell egy fénymásolat Peti munkaszerződéséről és útleveléről. Kérdeztem, hogy ha megvagyunk, kell-e új sorszámot kérnünk. Nem, jöjjünk be soron kívül, és ha szabad lesz, megismer minket, szólítani fog.

Végül jobbra, kb. 2 perc sétára találtunk fénymásoló helyet, pedig biztos vagyok benne, hogy balrát mondott. Mindegy, részletkérdés, vagy nézőpont kérdése. 🙂 Bementünk, mondtam, hogy szeretnénk letölteni internetről egy dokumentumot és azt kinyomtatni, mutattam hozzá a nálunk lévő €9,84-ról kitöltöttet. €2,16 különbözet kifizetéséről, ugye? Igen. Odaadtuk a nálunk lévőket és azok alapján már töltötte is ki nekünk. Gyakran történik ilyen? – kérdeztem. Minden nap, és mosolygott. Nagyon kedves volt, ellátott még néhány tanáccsal a befizetéssel kapcsolatban. Ugyan volt nálunk 2 példány Peti útlevelének fénymásolatából és munkaszerződésésből is, de csináltattunk még 2-2-t, nehogy azon múljon.

Majd útnak is indultunk a legközelebbi Cajamar bankautomatához, ami nagyjából 10 perc sétára volt. A múltkori tapasztalatunk alapján már tudtuk, hogyan kell ilyen nyomtatvánnyal pénzt befizetni az automatánál, lényegesen kevesebbet bénáztunk, mint múltkor.

Pénz befizetve, mentünk is vissza az irodába. A fémdetektor mellett is soron kívül átengedtek, majd mehettünk is előre. Mikor felszabadult a rendőr, aki előzőleg foglalkozott velünk valóban megismert. Kérdezte, kész vagyunk-e a befizetéssel. Igen. Akkor mehetünk az asztalához.

Átnézte a papírokat, mindent rendben talált, nagyjából 10 perc múlva a kezünkben volt a NIE kártyánk.

Arról, hogy kell-e bejelentett lakcím a NIE igényléshez, különböző dolgokat olvastam és hallottam. Ami a legvalószínűbb, hogy nem kell, de segít, ha van. Nézte a mi igénylőlapunkon szereplő lakcímet, kérdezte, hogy itt lakunk-e. Mondtam, hogy igen. De bejelentve még nincs, ugye? Még nincs, de hétfőn megyünk, hétfőre van időpontunk. „Perfecto.” Nem tudom, ezáltal melyik kategóriába estünk, akinek van lakcíme vagy akinek nincs, mindenesetre ez a cím került a NIE kártyánkra.

Mielőtt bárki valami személyi igazolvány szerű kemény kártyára számítana, ki kell, hogy ábrándítsam, hogy semmi ilyesmiről nincs szó. Egy zöld A4-es (az otthoni anyakönyvi kivonatokhoz hasonló) papírból kitépett fecni. A hátulján van egy vékony laminálás, az elején nincs. Laminálni tilos, de vigyázz rá jobban, mint az életedre. Javasolják, hogy hordjad egy műanyag tokban. Csak azzal az igazolvánnyal együtt érvényes, amivel kiváltottuk. Mivel mi útlevéllel váltottuk ki, ezért útlevéllel. Okosabb lett volna személyi igazolvánnyal, az kisebb helyet foglal, de mindegy, úgysem kell örökké magunknál hordani.