Ma pont egy hónapja vagyunk Madridban, március 2-án este érkeztünk. Ez alkalomból összefoglaljuk eddigi benyomásainkat, tapasztalatainkat.
Mandi:
Már többször jártam turistaként Madridban, ráadásul utolsó alkalommal már Petivel együtt, 2021. őszén. Szerettem ide visszatérni hosszú hétvégéket eltölteni, mindig is csodálattal tekintettem a városra. Elbűvölt a szépsége, a hangulata, a látnivalói, gyönyörű épületei és természetesen sosem hagytam ki, hogy egy nagyot sétáljak vagy fussak a csodálatos Retiro parkban. Mindezek ellenére valahogy mégsem tekintettem úgy Madridra, hogy szívesen élnék itt. Úgy gondoltam, hogy számomra már túl nagy város, a szárazföld közepén, messze minden tengertől.
Madrid ilyen szempontból is pozitív csalódást okozott, már nem csak turistaként szeretem, hanem itt élni is nagyon. Eddig csak jót tudok mondani az elmúlt egy hónapról.
Ami számomra a legtöbbet adja az az emberek kedvessége, mentalitása. Bárkivel találkoztam, mindenki kedvesen, segítőkészen, türelmesen állt hozzám. Kezdve a Szenegálból emigrált, sok éve itt élő Uber sofőrtől, akivel a reptérről utaztunk a lakásba, a lakástulaj lányon keresztül, a kórházi orvos, a boltos, a cukrászdás, a pizzériás, a mediamarktos eladó, de még a NIE számot intéző rendőr is. Túlzás nélkül állíthatom, hogy bunkó emberrel itt még nem találkoztam. Mindenki kedves, türelmes, segítőkész. Nem néz hülyének, segít. Természetes, belülről áradó kedvesség ez, érződik rajtuk, nem magukra erőltetett. A belvárosban ugyan rengeteg ember van, mégis kedvesen megvárják, elengedik egymást, kivárják a sorukat, nincs türelmetlenkedés, otthon.
Ugyan messze nem tökéletes a spanyol tudásom, hiszen 10 évvel ezelőtt tettem le belőle egy középfokú nyelvvizsgát, és azóta ugyan néha próbáltam szinten tartani, mégis sajnos leginkább felejtettem. Ennek ellenére általában dicsérik a spanyol tudásom, értékelik azt, amennyi van. Mindenki türelmesen megvárja, míg spanyolul kimakogom, amit mondani szeretnék. Ha nem értem, elmondja újra, elmondja máshogy, mutogat hozzá. Egy meglehetősen negatív időszakomban jöttem ki. Otthon sokan biztattak, hogy meglátom, majd itt más lesz. A környezetváltozás és a más mentalitás segíteni fog. Eddig is ismertem és imádtam a spanyol mentalitás, de ennek ellenére szkeptikus voltam. Durva, hihetetlen, de ez a pozitív életszemlélet ragadós. Igen, bevallom a munkakereséstől még mindig félek, de általában már sokkal pozitívabban látom a világot és ami számomra a legmegdöbbentőbb, hogy ezt már otthonról is érzik rajtam.
A másik két dolog, amit kiemelnék a napsütés és a rengeteg zöldterület. Tudom, már otthon is tavaszodik, és itt is nagyon hideg volt (éjszaka -2°C), amikor kijöttünk Madridba. De itt napközben már tényleg hét ágra süt a nap, a nappali hőmérséklet általában 20°C körüli, minden zöld és virágzik, mi is már bőven lebarnultunk, ehhez képest otthonról hóesésről kapok képeket és hideg időről hallok.
Imádom, hogy bármerre megyek mindenfelé rengeteg zöldterület van. A gyönyörű Retiro parkot már említettem, de a házunk előtt is van egy kis park, és bármelyik irányba indulok futva, 10 percen belül újabb parkot találok. Az összes szépen rendben van tartva, zöld, rendezett, mindegyikben vannak játszóterek és különböző sportolási lehetőségek. Használják is őket az emberek, kiülnek napozni, beszélgetni, piknikezni, gyerekek rendszeresen kijárnak játszani, de még parkban szervezett szülinapi zsúrt is gyakran lehet látni. Kimennek, megterítik az asztalt, visznek rengeteg kaját, innivaló, de még lufikat is bőven. Mindenhol árad az életöröm az emberekből.
Ma pedig a Casa de Campoban futottunk, ami Madrid legnagyobb nyilvános parkja, több, mint 17 négyzetkilométer területű, egykor királyi vadászbirtok volt. A belvároshoz közeli részei ugyan hétvégén kicsi zsúfoltak, de ha kicsit kijebb megyünk, már csak elvétve találkozunk emberekkel, csendben és nyugalomban élvezhetjük a természetet és a pompás kilátást a városra.
Most pedig, megyek megünneplem, hogy egy hónapja vagyunk itt és bontok egy sört. Stílusosan Mahout.
Peti:
Szinte én is csak jót tudok írni Madridról. Nekem volt bő egy turistáskodó hetem, majd elkezdtem dolgozni. Két hét általános training után múlt hétre már átkerültem a csapatomhoz, de egyelőre leginkább jogosultságokra vadászok, és közben tovább próbálok tanulni, érdemi munkát még nem csináltam. De eddig tetszik, érdekesnek tűnik. És remélem beválik, mert abban azt hiszem nem lesz nehéz megegyeznünk, hogyha a munka bejön, akkor örömmel maradunk, és élünk itt még egy hónapot, évet, meg ki tudja mennyit.
Első, és ezelőtt egyetlen eddigi madridi látogatásomról az eső és sorban állások mellett több szép emlék is maradt, de azt én sem tudtam milyen lehet itt élni. Egy hónap alatt bőven kiderült számunkra, hogy Madrid rendkívül élhető város. Egyetlen fenntartásom a nyári időjárás maradt, de ha azt is túlélem, akkor nem lehet baj. Kisebb „probléma”, hogy a szinte vakon választott bérelt szobánk olyan jó helyen van, annyira bejön mindkettőnknek, hogy most kicsit attól félünk a végleges, vagy hosszabb távúval nehéz lesz ezt megugrani, és nem szívesen mennénk rosszabb helyre. Metróval 21-22 perc alatt bent vagyok itthonról a munkahelyemen, ez teljesen elfogadható. A ház előtt a sokat emlegetett park, a környéken is sok másik, de boltok is, és minden, ami kell, a közlekedés is jó, nyugalom vesz körül, de a nyüzsgő belváros sincs messze. A másokkal közös albérlet se okoz gondot, én keveset vagyok itthon, de Mandi se panaszkodik, eddig vagy szinte nem is láttuk lakótársainkat, vagy teljesen jófejek voltak, semmi problémánk nem volt velük. Ebből a szempontból se érzünk nyomást minél hamarabb szabaduljunk innen.
A biciklik ugyan természetesen hiányoznak, de remélhetőleg átmeneti a dolog, és addig is jól elszaladgálunk, sok helyet látunk, megismerünk így is a városból. A környéken pedig gyalog túrázgatunk, és úgy is felfedezünk olyan helyeket, ahova biciklivel vissza kell mennünk.
Magyarországtól, vagy a magyaroktól sem szakadtunk el teljesen. Ugyan a helyi közösségbe még nem volt alkalmunk jobban betekinteni, akár beilleszkedni, de voltunk már moziban magyar filmet nézni, és áprilisban egy kortárs dráma felolvasó estre tervezünk menni. Láttuk kirándulásokat is szerveznek időnként, ha lesz, lehet arra is benevezünk.
És hogy nincs itt sem kolbászból a kerítés, legyen egy „negatívkodás” is. Amiről szívesen lemondanék, az szinte mindenhol megtalálható kutyaszar. 10-15 éve még otthon is hasonló volt, de ott egész jól sikerült megoldani ezt a problémát, jó lenne itt is kampányt szervezni rá. Aztán a tömegközlekedésen itt se tűnnek feltétlenül intelligensebbnek az emberek, mint otthon. Állnak az ajtóban, alig lehet sokszor tőlük fel-, vagy leszállni. De valószínűleg csak azért zavar ez ennyire, mert otthon a bicikli miatt az utóbbi pár évben szinte alig használtam. Ami viszont teljesen spanyolnak tűnik, az a szipogás. Volt, hogy a céges trainingen a trainer, és a két társam is folyamatosan néhány percenként szívta az orrát. De mikor a metrón mellettem valaki ezt szó szerint 5 másodpercenként csinálta, akkor mát elgondolkoztam zsebkendőt nyújtok neki. Mandi szerint ez ilyen, a helyieknek (bár a cégnél épp senki nem volt a háromból spanyol, de gondolom terjed) ez természetes, meg kell szokni. Hát majd kiderül. De ha ezek lesznek a legnagyobb problémáim, olyan rossz nem lesz itt. (Mandi: a kutyaszarról én is gondoltam, hogy írok, mert engem is zavar. Ugyan, volt aki úgy fogadta, hogy Madridba költözünk, hogy ő ilyen koszos városba biztos nem jönne, a kutyaszarokat leszámítva tiszta a város.)
