Ma sikeresen bejelentettük a lakcímünket, azaz empadronáltunk, ezzel hivatalosan is madridi lakosok lettünk. Lényegesen könnyebben, gördülékenyebben ment, mint a NIE szám intézés, elmesélem, hogy hogyan.
Általában ezt szokták első lépésnek javasolni, utána a NIE számot. Mint mindenhez, természetesen ehhez is időpontot kellett foglalni, amit már jó pár héttel ezelőtt megtettünk. Az akkori legkorábbi időpont április 3. volt, így mára foglaltunk. NIE időpontot később foglaltunk, viszont korábbi időpontra kaptunk, ezért intéztük előbb azt. Egyik sem feltétele a másiknak.
Empadronamiento időpontofoglalás: https://gestionturnos.madrid.es/GNSIS_WBCIUDADANO/tramite.do
Padrónt kell kiválasztani.
Amikor foglaltam, április 3-ra viszonylag sok helyre volt időpont, így kiválasztottam Peti munkahelyéhez legközelebbit és foglaltam neki egy időpontot 8:40-re, majd magamnak 8:50-re. A lakásunk tulajdonosa biztosított róla, hogy addigra hozza számunkra az empadronamientohoz szükséges dokumentumokat és így is tett.
8:25 körül érkeztünk a Calle de Atocha 70-ben lévő iroda elé. Az iroda még zárva volt, egy telegraffitizett fém redőny két oldalán látható Oficina de Atención a la Ciudadanía. Línea Madrid felirat, illetve az előtte álló sor jelezte számunkra, hogy jó helyen járunk. Hamar rájöttünk, 8:30-kor nyit. Nagyjából akkor fel is húzták a redőnyt és beengedték azokat, akiknek 8:30-ra és 8:40-re van időpontja. Az én időpontom ugyan 8:50-re szólt, de bementem Petivel együtt, remélve, hogy itt is egyben el tudjuk intézni kettőnknek, ahogy a NIE-nél is történt.
Belépést követően az időpontos emailben kapott QR kód leolvasásával kaptunk sorszámot. Leültünk, és vártunk, hogy szólítsanak minket. Ez a hely már sokkal inkább hasonlított egy otthoni Kormányablak – Okmányiroda jellegű helyre. És valóban, a Google Maps magyarul Állampolgári tájékoztató irodának nevezi a helyet. A sorszámot itt már gép nyomtatta, nem papírcetliket nyomtak a kezünkbe, rengeteg ügyfélablak volt, fent pedig nagy kijelzők mutatták, hogy melyik sorszámmal hova kell menni. Ugyan nekünk nem volt rá szükségünk, de bankkártya terminál is volt az ablakoknál.
Néhány perc várakozás után, olyan 8:45 körül hívtak is minket. Hamar kiderült, hogy ezúttal felesleges volt két időpontot foglalnunk. Átadtuk a dokumentumokat, amiket magunkkal vittünk, a tulaj által és általunk közösen kitöltött bejelentő lapot, a tulaj személyi igazolványának fénymásolatát és az utolsó gázszámla fénymásolatát. Engem egy kis jó érzéssel töltött el, hogy az útleveleinket már NIE kártyával együtt adtuk át.
Amit nem töltöttünk ki, vagy hibásan töltöttünk ki a bejelentő lapon, azt kitöltötte. Kérdezte az iskolai végzettségünket, mert azt is meg kellett adni. Mutattuk a diplomáink (BME, mérnök informatikus BSc) fénymásolatát, mert ez is nálunk volt 😀 , mire mondta, hogy alacsonyabb szintet írtunk be, és kijavította. Elnézést kértem és megköszöntem a segítségét. Amire a válasza ennyi volt: nincs mit, ezért vannak.
Pár perc után készen is voltunk, megkaptuk a lakcímet igazoló papírokat. Spanyolul elmagyarázta, hogy a papír digitálisan alá van írva, az alján van egy QR kód és egy betűkből és számokból álló kód. Ha lefénymásoljuk a papírt, ugyanúgy érvényes, illetve a QR kód beolvasásával le tudjuk tölteni ugyanezt PDF formátumban, ha bárhova el kéne küldenünk.
Az utolsó fél mondatban, hogy „mit kell csinálni a QR kóddal” nem voltam teljesen biztos, hogy értettem. Látta is az arcomon és visszakérdezett, hogy értettem-e vagy elmondja angolul. Kértem, hogy mondja el angolul is. Itt következett a beszélgetés azon része, amit Peti is értett és nagyon megmaradt benne.
Elmondta ugyanezt angolul is, így már tisztán értettük. Hozzátette, hogy üdvözöl minket Madridban, legyen csodálatos életünk itt és egy mosollyal elbúcsúzott.
Tudom, hogy már az unalomig ismételtem, hogy mennyire kedvesek és segítőkészek itt az emberek, de tényleg minden egyes ilyen gesztuson meghatódom, még nem természetes, még nem ehhez vagyok hozzászokva. Ahogy ahhoz sem, hogy mindig, mindenhol átengednek a zebrán, akkor is, ha sehol másik autó nincs a környéken és nekem semmiből nem tart fél másodpercre megállni, neki meg rá kell lépni a fékre, megállni, majd újra gázt adni és gyorsítani. De átenged, nem kérdés.
Azt viszont már kezdem megszokni, hogy „rossz” irányból jár a metró. 😀
És egy kis kitérő a végére: ahogy sétáltunk vissza az irodából a Solra, eszembe jutott, mikor bő 10 évvel ezelőtt először jártam Madridban, mennyire elbűvöltek ezek az utcák. Most pedig itt élünk, meghatódtam. Ugyanez a meghatottság fogott el tegnap is, amikor a Casa de Campoban futottunk és egy dombról csodálatos kilátás tárult elénk a városra. Ugyan teljes természetességgel éljük már itt az életünket, mégis olyan jó néha megállni egy pillanatra és rácsodálkozni, hogy igen, ez a valóság, itt élünk!
