Spanyolországban rengetegen futnak, nem csak én vagyok futóbolond. Nincs ez másként Madridban sem, bármelyik népszerű parkba megyek akár edzeni, akár sétálni, szinte mindig rengeteg futóval találkozom.
Természetesen sok futóversenyt is rendezek. Hétvégén a Movistar Medio Maratónon, azaz a Movistar félmaratonon vettem részt. Mikor eldőlt, hogy Madridba költözünk, úgy döntöttem, hogy idén is indulok a Rock’n’Roll Marathon Madridon, mert már négy évvel ezelőtt is indultam rajta és nagyon tetszett. Már bőven elkezdtem készülni a maratonra, amikor egy spanyol ismerősöm ajánlotta ezt a félmaratont. Némi gondolkodás után úgy döntöttem, tökéletes felkészülési verseny lesz a maratonra, úgyhogy beneveztem.
Rajtcsomag átvételre a versenyt megelőző két napon, pénteken és szombaton 10:00 és 20:00 között volt lehetőség. A rajtcsomag tartalma természetesen a rajtszám, egy meglepően jó minőségű, szép mintájú Joma márkájú póló, és néhány reklám ajándék, köztük egy SIS gél voltak.
Az, hogy rengetegen futnak Madridban, az az indulók számában is meglátszott, kb. 19000 fő vett részt a versenyen. 5 km-es és félmaraton távok voltak. A pálya mentén végig álltak szurkolók, fantasztikus volt a hangulat, biztatásban nem volt hiány. Mint már számos bejegyzésben (például itt és itt) leírtuk, Madrid nem sík. Így a verseny pályája sem volt sík. Ennek ellenére én jól futhatónak találtam.
Az első 5 km emelkedő, a Plaza del Colóntól a Plaza Castilláig, illetve még azon is túl egy kicsivel. Ahhoz képest, hogy majdnem 100 m szintemelkedést tettünk meg ez alatt az 5 km alatt, meglepően könnyen ment, vitt a tömeg és a hangulat, a lábaim pedig frissek voltak. Ezután hosszan lejtőzés következett, ahol gyorsan lehetett suhanni. Az 5. km után csak három rövidebb, de érezhető emelkedő volt, a 12,5. km környékén, amikor átfutottunk egy felüljárón a Paseo de la Castellana felett a Colóntól kicsit északra, a 15-16. km környékén, amikor északra fordultunk tenni egy kis hurkot mielőtt megkerültük a Retiro parkot, illetve az utolsó 1-1,5 km az Atocha pályaudvartól fel a Recoletos Cercanías megállóig. Az az utolsó 1-1,5 km, az szemét volt, bevallom, ott már elfogy az erő, de nyomni kell felfelé.
A rengeteg indulónak és szurkolónak köszönhetően csodálatos volt a hangulat. Számomra tökéletes futóidő 15-20 °C között, friss levegő. Ami nekem kicsit kevés volt a zenés helyek száma a pálya szélén. Frissítőpontok 6,5 km-nél, 11,8 km-nél, 15,1 km-nél és 18,5 km-nél voltak, mindegyiknél palackozott vizet adtak fel, semmi mást.
Szerintem egy szuper hangulatú verseny volt, amit tetézett az, hogy PB-t, azaz personal bestet sikerült futnom. Ajánlom minden futónak, aki Madridban él vagy a verseny ideje alatt éppen Madridban tartózkodik. Kimondottan emiatt a verseny miatt én nem utaznék Madridba.
Ha valakit esetleg személyesebb szempontból is érdekel a beszámoló, a személyes triatlonos facebook oldalamon részletesebben írtam róla.
