A HÉV/elővárosi vonat jellegű Cercanías, és nagy sebességű távolsági vasút után kipróbáltuk a középtávút (Media Distancia) is. Ez inkább előbbihez áll közelebb, nagyjából pontosan közlekedett, különösebb érdekesség nélkül. Azért olyan 170 km/h körüli tempót néha elért, miközben az Elesettek völgye-beli kereszt közelében elhaladva érezhetően megküzdött a hegyekkel, majd átjutva rajtuk Ávilába érkeztünk. A kora hajnali kelést ellensúlyozandó úgy döntöttünk egy nem túl nagy kitérővel a Mercadonában kezdjük a látogatást egy életmentő kávét, és kis reggelit zsákmányolva. A bolt előtti (mű)fűbe letelepedve elfogyasztásuk közben végigolvastuk a Mandi által kigyűjtött látnivalók listáját, mindet megkeresve a térképen. Nagyjából mind az óvárosban volt, így arra vettük az irányt.
Elsőként az Iglesia de San Pedro Apóstol (Szent Péter apostol templom) került utunkba. Bár már felmerült bennem mennyire jó, hogy mióta itt vagyunk többet költök templomokra, mint pacalra, de a 3 eurós belépő nem volt sok, és a netes képek alapján úgy döntöttük megnézzük saját szemünkkel. Művészettörténeti képzettségem sajnos továbbra is hiányos, így a részletekkel nem fárasztanék senkit, ami viszont érdekes/vicces/fura volt, az a persely mellett megbújó terminál. Hiába no, XXI. század, nem lehet akadálya az adakozásnak ha valakinél csak kártya van.
Ezután hamar az óvárost körülölelő falnál találtuk magunkat. Hogy mégis legyen egy kis ismeretterjesztés is, a XI. és XIV. század között épült városfal azóta is érintetlenül áll több, mint 2 és fél kilométeres hosszában a világ legnagyobb teljesen kivilágított emlékműveként. Sajnos még világosban elhagytuk a várost, így ezt most nem láthattuk, de talán egyszer még visszamegyünk. Cserébe két részletben több mint fele hosszán végigsétálható, közben a rengeteg torony, bástya többsége feljárható. Mindegyikből kissé más szögből csodálhatjuk meg a várost, és a környező tájat. A vége felé ugyan az izgalom már kicsit alábbhagy, de fejenként 5 euróért szerintem tényleg kihagyhatatlan.
Kiemelt látványosság még a katedrális, de úgy döntöttünk inkább nem nézünk meg minden utunkba akadó templomot, így kétszer 8 euróért ezt most kihagytuk. Helyette ebédre kerestünk egy szimpatikus menú del díás helyet. Utána caminos kagylófényképezgetést és kis sétálgatást követően a belvárosban mellékhelyiség kereső üzemmódba kapcsoltunk. Zseniális dolog Spanyolországban, hogy rengeteg boltban, köztük a Mercadonákban is mind van, így egy közeli másikat is meglátogattunk. (Mandi: a héten Guadalajaraban voltam Vuelta Femeninat nézni. Hasonló okokból, kávé, víz beszerzés a vasútállomás és a cél közötti bő 3 km útszakaszba tettem egy kis kitérőt egy Mercadonába. Itt nem volt vásárlók számára fenntartott WC. Az első ilyen, amivel találkoztam. De lehet, hogy itt is csak én nem találtam meg.)
Két látnivaló szerepelt még a listában, amit eddig nem érintettünk. Az egyik egy kilátópont a város nyugati végén a folyó túloldalán, ahonnan szép kilátás tárul a városra. Ez biztos így van, de 4 hosszú napi városnézésbe ezzel inkább most nem tettük bele jó pár plusz kilométert. Viszont a Real Monasterio de Santo Tomás kolostor nem volt nagy kitérő a vasútállomás felé, és Google értékelések alapján „legkellemesebb meglepetés Spanyolországban”, és hasonló bejegyzések meghozták a kedvünk, hogy az vonatindulásig hátralévő szűk 3 óra nagy részét ott töltsük. Gótikus bencés kolostor, templom, benne többféle múzeummal, szép kerttel. A toledói San Juan de los Reyes monostorhoz hasonló, de annál kevésbé díszes, ugyanakkor mindenképpen érdekes látnivaló.
Ennyi fért egy napba Ávilában, azt hiszem pont elég is volt, egyedül az éjszakai kivilágítás elmulasztását sajnálom. Helyette, mint a következő részből ki fog derülni, megnéztük Salamancának ezt az arcát.
