Ávilai látogatás befejeztével vonattal folytattuk utunkat Salamanca városa felé. Ugyanúgy Media Distancia azaz középtávú vonattal utaztunk, mint Ávilába, hiszen Ávila a Salamancába tartó vonal egyik megállója. Bő egy óra utazást követően meg is érkeztünk a városba.
Salamanca, csak úgy mint a hétvége során meglátogatott összes város Spanyolország középső részén, Kasztília és León autonóm közösségben található. Gyönyörű, történelmi város, amely híres a középkori és reneszánsz építészeti stílusú épületeiről. A város 1988-ban került fel az UNESCO Világörökség listájára.
Itt található Spanyolország legrégebbi és a világ jelenleg is működő negyedik legrégebbi egyeteme, amelyet 1218-ban alapítottak.
A Plaza Mayor Salamancában a város főtere, amelyet a 18. században építettek. A tér közepén található a városháza, a tér körül pedig sok étterem, kávézó és bolt található. A Plaza Mayor egyike Spanyolország legszebb főtereinek.
A városban található az Új- és Régi Katedrális, amelyek közül az Új Katedrális a 16. században épült. Az épület nagy és impozáns, és sok különböző építészeti stílus keveredik benne.
Salamancában sok múzeum van, többek között a Casa de las Conchas, amely egy 15. századi épület, amelynek homlokzatán sok kagyló formájú díszítés található. A múzeumban könyvtár és kiállítások is helyet kapnak.
Szerencsém van, mert egy távoli ismerősöm Salamancában nőtt fel, élt és onnan költözött Ausztriába. Mikor írtam neki, hogy tervezünk a szülővárosába látogatni, rögtön készségesen ellátott tippekkel. A probléma csak annyi volt, hogy ez jó pár héttel a salamancai látogatásunk előtt történt, akkor át is néztem az e-mailt, továbbküldtem Petinek majd eltettem és csak az ávilai vasútállomáson vettem elő.
Az e-mail első javaslata az volt, hogy szombat este vezetett látogatás során nézzük meg a katedrálist, aminek a keretében felvisznek a tetőre és a toronyba is. Előre kell jegyet venni, de megéri, gyönyörűek a fények. Meglehetősen fáradt voltam és leginkább arra vágytam, hogy lefeküdjek, de tudtam, hogy vasárnap még kevésbé lenne ilyenre lehetőségünk, hiszen hétfőn nagyon korán kell kelnünk, hogy elérjük a vonatot. Megnyitottam hát az Ieronimus oldalát, hátha tudok még jegyet venni. Egyetlen egy maradt még szombat estére, vasárnapra pedig már egyáltalán nem is volt.
Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy megveszem magamnak az utolsó jegyet és megpróbálunk Petinek helyben vásárolni, ha pedig nem sikerül, akkor elfoglalja magát addig mással.
Sietéssel kezdődött a salamancai látogatásunk. A vasútállomástól bő 10 perc sétára volt az airbnb-n keresztül foglalt, nem túl igényes lakáson belüli privát szobánk. Onnan pedig nagyjából fél óra séta a katedrális, ahova 22:15-re kellett érkezni. Némi fotózás a Plaza Mayoron és a Casa de las Conchasnál még belefért, majd valóban irány a katedrális.
Petit sajnos nem engedték be, így egyedül vettem részt a vezetett sétán. A leírásban nem szerepelt, mennyi ideig tart a megtekintés, így eléggé megdöbbentünk, amikor a helyszínen megkérdeztük és azt a választ kaptuk, hogy nagyjából 2 óra hosszú.
A vezetett látogatás végig spanyolul zajlott, rengeteget meséltek a katedrális történetéről, titkairól, illetve megtapasztalhattuk, milyen a katedrális, amikor „alszik”. A megtekintést a régi katedrális mögött felül lévő teremben kezdtük, ahonnan teljes egészében belátható az egész régi katedrális belső tere. Ezt követően kimentünk a tetőre, ahol tökéletesen láthattuk, hol válik el egymástól a régi és az új katedrális, illetve megszemlélhettük a két építészeti stílus, a román és a gótikus közötti különbségeket. Ezt követően az új katedrálist tekintettük meg belülről a karzatról. Mindkét katedrális bejárása során az idegenvezető hölgy különböző kellemes zenéket indított el a telefonjáról, amik a katedrálisban csendültek fel, így megtapasztalhattuk mindkét épületrész fantasztikus akusztikáját. A katedrálisokat „alvó” állapotban találtuk, a fényeket is a telefonjáról tudta állítani a hölgy, sőt a régi katedrális esetében még színes fényjátékot is kaptunk. Ezt követően különböző helyiségeken és tetőteraszokon keresztül, egy nagyon szűk csigalépcsőn át végül feljutottunk a katedrális tornyába, egészen a harangokig. Ugyan sajnos nem értettem mindent maradéktalanul a spanyol tárlatvezetésből, az én történelmi érdeklődésemnek megfelelő mennyiségű információt bőven sikerült magamba szippantanom. Azoknak, akik beszélnek spanyolul, mindenképp ajánlom ezt a vezetett túrát, de azok számára is érdekes lehet, akik nem, mert a látvány és a hangzás anélkül is átélhető és fantasztikus. Abszolút megérte a €10-ba kerülő belépőt.
Szerencsére a katedrális „titkos” részei nem csak éjszaka látogathatók, hanem nappal is. Akkor nincs vezetés, szabadon végigjárható és sokkal olcsóbb, csupán €4. Számomra fantasztikus élmény volt éjszaka látni a katedrálist, mindenképp szerettem volna ugyanezt végigjárni nappal is, illetve Petinek is ajánlottam, hogy ő is mindenképp tekintse meg. A jegyek erre is előre foglalhatók, így a vasárnapot azzal kezdtük, hogy egy ilyen játogatásra foglaltunk két jegyet. Odaérve láttuk, hogy napközben simán lehet a helyszínen is jegyet vásárolni. Természetesen mivel a katedrális nappal nem „alszik”, illetve nem vezetett látogatásról van szó, így hang- és fényjáték sincs. Teljesen más arcát mutatja ilyenkor, szerintem annak ellenére, hogy azonos útvonal, érdemes nappal is és éjjel is végigmenni rajta. Mivel így felülről már beláttuk a teljes katedrálist, úgy döntöttünk, hogy a normál jegyet, amivel alul járhatjuk körbe, már nem vásároljuk meg.
Még a katedrális előtt bementünk Spanyolország legrégebbi egyetemére is. Eszembe jutott, mikor még annak idején BME-s gólyaként ismertették velünk az egyetem történelmét és az 1792-es alapítású egyetem (félreértés elkerülése végett a BME-ről van szó) régebbi épületeiben járva érezhető, hogy milyen nagy múltú intézményről van szó, mégsem fogható ahhoz, ami a salamancai egyetemre belépve érezhető. Nehéz szavakkal leírni, de mindenképp ajánlom átélni. Sokszázéves épület falai között berendezett korhű és modern oktatótermek látványa mindenképp érdekes az egyetem területén található kápolnáról nem is beszélve. (Peti: a főbejáraton pedig mintegy rejtvényként jó időtöltés lehet megkeresni a faragott kőbékát, a legenda szerint amelyik diák segítség nélkül megtalálja, minden vizsgáját sikeresen teljesíti. Aki pedig nem akarja kifolyatni a szemeit, az Interneten talál segítséget hozzá. Hasonló játék lehet a katedrális falán a díszítésben megbúvó asztronauta nyomára bukkanás is. Az talán nem csak legenda, hogy nem a XVI. században, hanem egy 1992-es felújításnál került oda.)
A katedrális látogatást követően úgy döntöttünk, itt az idő ebédelni. Ismerősöm ajánlotta, hogy a La Viga bárban együnk egy „jeta”-t. Képen megnézve ez valami nagyon húsos, zsíros, számomra egyáltalán nem vonzó étel, viszont Peti imádja az ilyeneket, ezért úgy gondoltam, ha már ajánlották, mindenképp kihagyhatatlan. Sajnos elkövettük azt a hibát, hogy tökéletesen spanyolos ebédidő szerint délután 2 körül érkeztünk, így egy óra várakozásban és kisebb közelharcban is részt vehettünk, hogy asztalt kapjunk. Végül sikerült. Peti elégedett volt a kapott étellel, így azt mondhatjuk megérte. (Peti: a „jeta” valahol a sült csülök és a tepertő között van félúton. Ropogósra sült bőrű, kissé kiszárított csülök apró csíkokra, kockákra vágva. Viszonylag kemény rágcsálni való, szerencsére a fogaim nem törtek bele.)
Délután bejártuk a belváros azon részeit, amerre addig még nem voltunk. Különböző utcák, Huerto de Calisto y Melibea kert, Puento Romano és a folyópart.
Némi gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy a Casa Lisbe, az Art Nouveau és Art Déco múzeumba is bemegyünk. Egyértelműen jó döntésnek bizonyult. Az épület egy 19. századi, neoklasszicista stílusú palota, amelyben az ősi és modern dekoratív művészetek gyűjteményét őrzik. Bevallom, a múzeumban található gazdag gyűjtemény is nagyon tetszett, de engem leginkább maga az épület két szintjén található üvegpalota nyűgözött le leginkább, amelyben francia szecessziós stílusban készült üveg díszítések találhatóak.
Salamanaci látogatásunkat a szintén az ismerősöm által ajánlott Van Dyck környék egyik hangulatos bárjában vacsorázva zártuk, finom tapaszokat és bort fogyasztottunk.
