Az első találkozás a Spanyol egészségügyi ellátással

San José napja van, úgy döntöttek, hogy idén ünnepnap Madridban. Úgy alakult, hogy a mai napon, viszonylag sürgősen orvosi ellátásra lett szükségem, amivel jobbnak láttam nem várni holnapig.

Mivel nem dolgozom, sem SS számom (TAJ szám, número de seguridad social), sem NIE számom nincs még. Amim van, Európai Egészségbiztosítási kártya és a magyar (Erste WizzAir hitelkártya) bankkártyámhoz járó Union utasbiztosítás.

Mi legyen? Nekiláttunk ügyeletes kórházat keresni a közelben, néhány metrómegállóra tőlünk találtunk is egyet. Közben felhívtam a bankkártyámhoz tartozó biztosítót is. Nagyon kedves ügyintézővel hosszan beszélgettem, felvette az adataimat, azonban mikor mondtam neki, hogy ünnepnap van, arról tájékoztatott, hogy sajnos csak magánklinikákkal állnak kapcsolatban, amik ünnepnapokon nincsenek nyitva, így csak ügyeletes kórházba tudok menni, de abban tud segíteni, hogy Google-ön keres közeli ügyeletes kórházat, felhívja és megkérdezi, hogy tudnak-e fogadni, bár a spanyolok általában nem szoktak tudni angolul. Illetve az esetleges költségeket térítik ők. Elmondtam neki a kórház nevét, amit mi találtunk és megígérte, hogy felhívja őket. Kicsit később visszahívott, hogy sikerült felhívnia a kórházat, de senki nem tudott angolul, így nem tudott velük beszélni. Időközben egy madridi közelében élő távoli ismerős orvos megerősítette, hogy ez egy jó hely, mehetünk oda.

Így indultunk hát neki a Goya metrómegálló közelében lévő Hospital General Universitario Gregorio Marañónba. Kis keresgélés után meg is találtuk a megfelelő sürgősségi ellátási helyet.

Még otthon, a biztosítóval folytatott telefonbeszélgetés közben vettem észre, hogy az Európai Egészségbiztosítási Kártyámat nem cseréltettem le a házasságkötést követően a megváltozott nevemre, a személyi igazolványomon viszont már az szerepel. Ezzel meglehetősen nagy problémát okoztam a kórházi recepciós hölgynek, közhiteles fordítású házassági anyakönyvi kivonatot is mutogattunk neki, amit az okmányokkal együtt le is fénymásolt. Némi telefonálgatás után úgy döntött, hogy fogadnak, bár tájékoztatott arról, hogy a leánykori nevemen fognak ellátni, mivel az egészségbiztosítási kártyán ez szerepel. Mondtam, hogy „vale” és bólintottam, ez volt épp a legkisebb bajom. Lényeg, hogy lássanak el.

Szinte rögtön be is hívtak egy vizsgálati szobába, ahol kikérdezték a problémát, testhőmérsékletet és vérnyomást mértek, adtak rám egy karszalagot, amin a kórház neve, a (leánykori) nevem, a születési dátumom és egy azonosító szám szerepelt, raktak rá egy sárga matricát majd visszaküldtek a váróba és hosszú várakozás következett.

A váróban ki volt írva, hogy 1-től 5-ig számozzák az esetek sürgősségét, és ennek felelnek meg a színes matricák a karszalagokon. 1-es piros, akik azonnali ellátást igényelnek, 2-es naranccsárga, ők a magas prioritásúak, 3-as sárga, közepes prioritás, 4-es zöld, alacsony prioritás, 5-ös kék, nagyon alacsony prioritás. Én, mint korábban már írtam, sárgát kaptam, azaz közepes priortású voltam.

Nagyjából egy és negyed óra várakozás után szólítottak először. Alaposan kikérdeztek, megvizsgáltak, majd továbbküldtek további vizsgálatokra, amik között vérvétel is volt. A további vizsgálatokra is sokat kellett várni, de ne felejtsük el, hogy ünnepnapon vagyunk egy sürgősségi ügyeleten, ahol közepes priortású eset voltam, illetve a vérvételi eredményre várni kell.

Tájékoztattak is, hogy a vérvétel eredménye 2-3 óra múlva várható, de nem akartak kiengedni ebédelni, mert jobb lenne, ha éhgyomorra maradnék, ha esetleges további ellátásra lenne még szükség. Mikor mondtam, hogy inzulinrezisztenciám van, és érzem, hogy esik le a vércukrom, átgondolták a helyzetet és megengedték, hogy ebédeljek, de kérték, hogy egy órán belül érjünk vissza, hátha előbb lesz eredmény.

Szerencsére minden rendben, jöhettünk haza.

Így a nap végére azt mondom, hogy az első tapasztalatom a spanyol egészségügyi ellátással egyértelműen pozitív. Igen, hosszú várakozási idők voltak, de tényleg egy sürgősségi klinikára estem be közepesen sürgő esetként, külföldiként. Alaposan elláttak, utánajártak mindennek. Mindenki nagyon kedves és türelmes volt. Ugyan csak spanyolul kommunikáltunk, meg sem próbáltam angolul, de mindent értettek, amit mondtam, türelmesen kivárták, ha valami nem jutott eszembe, nem helyesen mondtam, körülírtam. A rendelő jól felszerelt, tiszta, rendezett. Ha ilyen a nem túl jó állami ellátás, ahol mostanában állítólag sokat is sztrájkolnak, akkor milyen lehet a magán? Mert áprilistól lesz magán egészségbiztosításunk is. Petinek a munkahelye fizeti, rám pedig havi €33-ért kiterjeszthető.

Tanulság: Európai egészségügyi kártyára érdemes figyelni. Viszonylag gyakran le is jár (előfordult már velem, hogy lejárt kártyával utazgattam), hajlamosak vagyunk róla elfeledkezni… és a nevet átiratni rajta.