Pár héttel ezelőtt böngészgettem a térképet közeli, rövidebb túralehetőségek után kutatva. Merre menjünk, ha nem akarunk hosszabb vonatútra indulni, vagy nem feltétlenül északnak, a hegyek felé vennénk az irányt. Ekkor bukkantam a domborzati térképen kisebb „anomáliákra” Madridtól dél-keletre. Hirtelen törések, kis távolságon nagy szinteltérések. Rázoomolva rengeteg apró tó, lagúna, streetview-n pedig gyönyörű sziklafalak, egy kirándulásra biztosan érdekesnek tűnt. Ráadásul még a metró is kimegy odáig, Mandi pedig egy megállóval arrébb egy outlet centert is talált, így őt se volt nehéz meggyőzni. Végül múlt hét végén célba is vettük.
A 9-es metróval mentünk ki Rivas Vaciamadrid megállóig, ami már a B1-es zóna, így nekünk az A zónás bérletünkhöz kiegészítő jegy kellett. Ráadásul még egy „átszállást” is igényelt, hiába hívják végig 9-es metrónak, a zónahatárnál a peron másik oldalon álló szerelvénnyel folytathattuk utunk. Ezt körülbelül úgy kell elképzelni, mintha az Örsön a 2-es metró és a Gödöllői HÉV ugyanazon peron két oldalán állna meg, de ugyanazzal a járatszámmal közlekedne. Valószínűleg a külső rész ritkább járatsűrűsége miatt van, más vonalon is előfordul.
A megállótól rövid sétatávolságra volt az első lagúnánk, a Laguna del Campillo. Ez egy bányató, egyik oldalán égbemeredő sziklafalakkal, körbe viszonylag kiépített, de nem túlzottan karbantartott úttal, közepén egy kisebb oktatócentrummal, életnagyságú elefántszoborral, és ránézésre gyerekeknek szánt természetismereti kiállítással. A kör körülbelül 4 kilométer, a centrumot nem számítva. Az épületben lévő kiállítást mi végül kihagytuk, helyette kisebb kitérőt tettünk egy elhagyatottnak tűnő, a bányából induló síneknek épített hídhoz, illetve a végén se fejeztük be a normál úton, hanem egy helyen szélesebb hasadék ékelődött a sziklafalba, ahol fel lehetett mászni a tetejére, és ott folytatni. A kilátás miatt mindenképpen megérte. Elég népszerű hétvégi kiránduló célpontnak tűnt a hely, rengetegen sétáltak arra velünk együtt, ránézésre mindenféle edzettségű és mozgásigényű emberek, kik csak egy kis hétvégi pár kilométeres kört tettek a természetben, kik akár komolyabb túrát. Sok biciklis, montis, graveles is kihasználta az erre tökéletes terepet.
Utána az egymáshoz közel kanyargó Jarama és Manzanares között is tettünk egy közepes karikát, körbesétálva a Laguna del Soto de las Juntast. A Manzanares túloldalán itt is gyönyörű sziklafalak, de az útvonal jóval fásabb, erdősebb, így nem sokszor van kilátás rá. Lehet a 26-27 fokos, szélcsendben, tűző napon elég forrónak tűnő idő miatt is, de már eléggé fáradtunk, és a táj se volt túl ingergazdag. Viszont érdekes volt, és itt eszméltem rá, hogy a Manzanares, „Madrid nagy folyója” pár kilométerrel a város után itt folyik össze a Jaramával, ezzel ezen a néven meg is szűnik.
Hazafelé ahogy már a bevezetőben említettem még betértünk az outlet centerbe, és egy-egy futócipővel gazdagabban ültünk fel a metróra. Egy kiruccanásnak mindenképpen érdemes volt ide is eljönni, a sziklafalak valóban elég egyedi látványt nyújtanak, és főleg a Laguna del Campillo mellett hosszan csodálhatjuk őket. Ha esetleg valaki kedvet kapna, és erre járna, kellemes tavaszi időt ajánlunk hozzá, nyári forróságban, de akár már kicsit melegebb időben nem feltétlenül a legkellemesebb elfoglaltság.
