Miután elvonatoztunk Barcelonába, két nappal későbbre egy közelebbi úticélt néztünk ki, Toledót. Oda vasúton 11 Eurótól lehet eljutni fél óra alatt, busszal alig 5 Euróért, de 1 órát írtak az utazásra. Akkor nézzük meg a buszt. A reggeli kényelmes készülődés alatt vettem jobban szemügyre a menetrendet, akkor még abban a (tév)hitben voltunk, hogy óránként megy csak közvetlen járat, a köztes fél órákban átszállós. Ha 20 percen belül elindulunk, gondoltam, elvileg kényelmesen elérjük az egyiket. Ennek megfelelően nem sokkal fél órával később neki is indultunk. A jó hír, hogy menet közben kiderült fél óránként jár közvetlen járat is. A rossz, hogy körülbelül pont indulásra esünk be az állomásra (közös a metrómegállóval), de még az indulási helyet is meg kell keresni, nem ismerjük a helyet, nem jártunk még arra, jegyet is kell venni, amit bár lehet online, de elméletben járatra szól, így nem mertünk. A jó és rossz hír egyben pedig, hogy hamarosan rádöbbentünk mindez a problémázás semmit nem jelentett.
A Plaza Elíptica egy Madridban nem annyira szokatlan több szintes tömegközlekedési csomópont. A -3. szinten metró, a felette lévő kettőn busz állások. Mellette pedig egy szép (nem is annyira) kis park, oda is tervezünk még visszamenni, megnézni. Körülbelül a kiírt indulásra oda is értünk a megfelelő helyre és tudatosult bennünk nem csak nekünk jutott eszünkbe ezen a szép tavaszi napon Toledóba menni. Hosszú sor kanyargott a buszig. Bennem előtörtek az első ittlétemkori emlékek, hogy Madridban mindenki, mindenhol sorban áll. A múzeumoknál, reggelenként a Chocolateríaknál churrosért, az éttermeknél, a piacnál, a stadionnál. Néha az volt az érzésem, hogy nem is a cél érdekli őket, csak maga a sorban állás öröméért csinálják. Beállva nem sokáig volt kérdéses vajon felférünk-e. Nem. Nem sok embert láttunk már felszállni mikor az ajtó bezáródott és a busz elindult. Körülbelül negyed óra múlva befutott az ellenjárat Toledóból, az időközben online megvásárolt jegyekkel a telefonunkon bíztunk benne arra már felférünk. Ez a remény sokáig élt is, mígnem a sofőr pont nekünk mutatta, ennyi, és ne tovább, kis türelmet kér. Hamar kiderült az előttünk lévő párnak sem jutott már ülőhely, így az ő beolvasott jegyük sztornózásába kezdett, és közölte egy ülőhely van már csak (távolsági járaton állni ezek szerint itt sem lehet), aminek egy pár hellyel mögöttünk álló nő örült meg. Ezzel egy órás várakozás lesz az állomáson összesen, de legalább a következő buszra már az elején szállhatunk majd fel, és választhatunk helyet.
Az ígért egy órás menetidőből végül csak körülbelül 45 perc lett. A maradék 15 perc a le-, és felszállásra jut. Nem tudom, hogy a napokban kezdődött kellemes, napsütéses tavaszi idő miatt támadt ennyi embernek hirtelen kedve ehhez a kiránduláshoz, vagy ez állandó, a felhős, hűvös napoktól a 30-40 fokos forróságig. Utóbbi esetben fura, miért nem indítanak több járatot.
A félelmünk, hogy a délelőtt odautazó emberek délután vissza is akarnak jönni sajnos nem volt alaptalan. A városnézést befejezve bár felmerült bennünk lehet mégis vonatozni kéne, de végül csak a buszhoz mentünk. És ez a sor sem lett kisebb, sőt. Elsőre attól tartottam talán a következő 2 buszra se férünk fel, de kellemes meglepetésként ért, hogy a sor eleje vagy az átszállásos járatra várt, vagy másik busszal, máshova akart menni. (Azóta se tudom, hova.) Előttünk pedig egy nagyobb, legalább 6-7 fős társaság volt, reménykedtem benne ez még jól jöhet. És így is lett, megint előttünk intett megálljt a sofőr, és miután kis tanácstalanság után a nagyobb társaságot leterelte közölte 4 hely maradt. Tökéletes. Így örömmel nyugtáztam az első busszal hasíthatunk visszafelé a naplementében Madridba.
Toledót jó volt látni, Mandi majd talán bővebben is ír róla, ha valaki kicsit hosszabb madridi vakációra érkezik mindenképpen ajánlom. Ha ráér, kicsit több várakozással és utazással a busz se rossz opció, szerencsés esetben talán még ez a sorban állás sincs, de erre nem esküszöm. Toledóban a vasútállomás csak kicsit van rosszabb helyen, mint a buszpályaudvar. De ha szűken van mérve az ideje, és a pénze sincs Euróra kiszámolva, akkor a vonat jobb opció.
