Ahogy már Peti megírta a az előző posztban, a héten egy napra ellátogattunk Barcelonába. Vonattal mentünk-jöttünk, ugyanazon a napon oda-vissza. Habár a legnagyobb élmény számomra is a vonatozás volt, erről már Peti részletesen beszámolt, így inkább nem fejtem ki én is újra ugyanazt. Nem vagyunk vonatmániások, csak mindketten először utaztunk ilyen szuper gyors vonattal és mindkettőnk számára hatalmas élmény volt bő 600 km-t 2,5 órán belül megtenni. No de nem is szaporítom tovább a szót erről. Ha esetleg átsiklottál az előző poszt felett és érdekel a vonatozós élmény, ajánlom, olvasd el.
12 évvel ezelőtt jártam először Barcelonában, akkor egy hetet töltöttünk ott Krisztivel, az egyik legjobb barátnőmmel. Villadecansban szálltunk meg, amit egy másik barátnőmnek, Gabinak köszönhettünk, aki akkoriban ott lakott. Igaz, pont úgy jött ki, hogy ő éppen akkor látogatott haza Magyarországra, így vele nem, hanem csak a szintén magyar két lakótársával találkoztunk. Akkor minden nap busszal jártunk be a Plaza Españara és onnan haza. Egy hét alatt végignéztük az összes barcelonai kötelező látnivalót nem csak kívülről, belülről is. A városon belül többnyire metróval közlekedtünk, így nem alakult ki a fejemben egy általános kép a városról, hogy mi merre van, milyen messze egymástól. Arról nem is beszélve, hogy már régen volt, 12 évvel ezelőtt. Akkori benyomásom Barcelonáról az volt, hogy Gaudí épületei és a Güell park gyönyörűek, a tengerpart is tetszett, de valahogy a város általános hangulata nem igazán fogott meg. Ezért sem tértem még vissza az azóta eltelt majdnem 12 évben.
Ha már volt egy hetünk szabadon úgy, hogy egyikünk sem dolgozik, Peti tengerpartot szeretett volna látni. Ő nem járt még Barcelonában, gyors vonat viszont jár hétköznap egész olcsón, úgyhogy elmentünk. Kíváncsi is volt, amit még tovább fokozott az, hogy nem sokon múlt, hogy végül Madridba költöztünk és nem Barcelonába.
Egy nap, nem sok idő egy ekkora város megtekintésére. Abban biztosak voltunk, hogy töviről-hegyire nem fogunk tudni mindent megnézni, de egy általános benyomás kialakítására még egy ilyen nagy város esetében is elég lehet. Igazából területre nem nagyobb, mint Valencia, csak épp több, mint kétszer annyian lakják. A sűrűségét úgy is tudom szemléltetni, hogy szinte ugyanannyian lakják, mint Budapestet, ötöde akkora területen. Ráadásul annak idején turista főszezonban voltam, így még legalább dupla ennyien lehettünk a városban. No de visszatérve a jelenlegi látogatás tervezésére, sejtettük, hogy egy nap nem lesz mindenre elég, gondoltuk körülnézünk egy kicsit, máskor is vissza tudunk még menni, ha tetszik. A korábbi emlékeim alapján összeszedtem fejben, milyen látnivalók vannak, mi volt az, ami tetszett és ezek alapján előző este megrajzoltam egy útvonalat Stravában felfűzve rá a fejemben lévő látnivalók listáját. A Sants vasútállomásról kiindulva, át a Plaza Españán fel a Montjuicra, onnan le Barceloneta tengerpart, Barceloneta városrész, Gótikus negyed, katedrális, Ramblán fel a Plaza Cataluñára, Passeig Garcia, rajta a Gaudí által tervezett Casa Batlló és Casa Míla épületekkel, majd jobbra el a Sagrada Familiához és onnan fel a Güell Parkba. Hoppá, ez 26 km környéke és még a visszautat meg sem terveztem a vasútállomásra. Kiegészítettem a visszaúttal a vasútállomáshoz, de akkor már rakjuk bele a Camp Nout is, nem olyan nagy kitérő. Így már 30 km környéke lett az útiterv, amiben már teljesen biztosak voltunk mindketten, hogy gyalog egy nap alatt épeszűen lehetetlen, nem teljesítménytúrára megyünk, hanem várost nézni. Mindegy, maradt ez a terv, rátöltöttem az órámra és úgy voltam vele, majd alakítjuk, meglátjuk mi fér bele.
Igazából a Güell parkig szinte végig követtük a tervet, ott szálltunk csak buszra vissza a vasútállomáshoz. Kívülről elég sok „kötelezőt” sikerült megnézni, be „csak” a Sagrada Familiába mentünk. A Güell parkba nagyon szerettem volna bemenni, de mivel nem haladtunk elég gyorsan a 26 km-en, így sajnos csak zárásra értünk oda. Néhány héttel ezelőtt hallottam egy ismerősömtől, hogy már a Güell Parkba történő belépés is fizetős, meglehetősen meglepődtem rajta. Valóban így van. Igaz, csak €10, ami barcelonai viszonylatban nem olyan vészes, abszolút megfizethető.
Az viszont meglepetés volt számomra, hogy a Sagrada Familiába bementünk, erre nem számítottam. Régen több különböző nap mentünk vissza megtekinteni a belépésre várakozó sort, hogy hajlandóak vagyunk-e beállni, mire megtaláltuk a megfelelő időpontot és elfogadható hosszúságúnak ítéltük a sort. Most már online lehet jegyet venni, a bejárat előtt QR kódok vannak kirakva, aminek a leolvasása után veheted magadnak a jegyet az általad válaszott időpontra. Ugyan telepíteni kellett hozzá egy appot, ami egy weboldal megjelenítésére szolgált, ahol meg tudtuk vásárolni a jegyet, de mindezzel együtt is 5 perc alatt bent voltunk a templomban. A belépésnél szigorú biztonsági ellenőrzés, fémdetektoros átvilágítás fogadott. A vasútállomással ellentétben itt nézték a rajtunk lévő ruhákat is, nem csak a táskát. Mikor kérdeztem, hogy öv maradhat-e, mondták, hogy nem, mindent úgy kell, mint a reptéren. Semmi gond, fő a biztonság, teljesen érthető, hogy féltik mind az épületet, mind a látogatókat. A belépő ára, a €26, toronyba felmenetellel együtt €32, borsosnak tűnhet, ennek ellenére azt mondom, megéri, egy fantasztikus, gyönyörű, világon egyedi épületről van szó. Azt se felejtsük el, hogy még mindig nincs kész, folyamatosan építik, amire csak a belépőjegyekből befolyó pénzt és adományokat költenek. Tehát azzal, hogy belépőt vásárolunk, nem csak megtekinthetjük jelenlegi állapotában ezt a csodát, de egyben egy kis morzsányi hozzájárulást is adunk ahhoz, hogy egyszer teljesen felépülhessen, elkészülhessen ez a csodálatos épület. Engem most, életem második látogatása alkalmával is teljesen lenyűgözött. Azt kicsit sajnálom, hogy olyan jegy már nem volt, amivel a toronyba is fel tudtunk volna menni, de mivel így is pozitív meglepetés volt, hogy bementünk, egyáltalán nem panaszkodom.
Ugyan most egyáltalán nem volt akkora tömeg a városban, mint hajdanán a turista szezon közepén, a Ramblán is egész nyugodtan, szellősen lehetett sétálgatni, az össz benyomásom a városról nem változott.
Madrid vagy Barcelona kérdésről elég sokat beszélgettünk Petivel a nap során. Az egyes szempontok tekintetében a véleményünk megegyezik, viszont összességében nálam egyértelműen Madrid felé, Petinél inkább Barcelona felé billenne a mérleg nyelve. Hogy mik is ezek a szempontok?
A város maga: mint város, mindkettőnknek Madrid tetszik jobban. Szebb, hangulatosabb, sok park, zöldterület található benne és kevésbé zsúfolt.
Környezet: Barcelona, hiszen tengerparti városról van szó és hegyek veszik körül, spanyol viszonylatban egész zöld a táj. Petinél semmiképp nem elhanyagolható, hogy kerékpáros szempontból ideálisabbnak tűnik.
Időjárás: Barcelona, hiszen Madrid télen majdnem olyan hideg, mint Budapest, nyáron pedig forróság van, Barcelonában ezzel szemben sokkal kiegyenlítettebb az időjárás, télen kevésbé hideg, nyáron kevésbé forró. A tenger hőmérséklete is egész hosszan kellemes, hiszen már messze van az óceántól. Ez volt most az első Spanyolországban töltött napunk, hogy mindketten pólóban sétálgattunk, Madridban ehhez képest még hideg volt/van.
Nyelv: Madrid. Ha már idegennyelvet tanulunk, sokkal szívesebben tanuljuk a második világnyelvet, a spanyolt, mint egy helyi nyelvet, a katalánt.
Mindent összevetve annyit tudok mondani, hogy Barcelona egy elég megosztó város. Rengetegen imádják, van, aki szerint a legfantasztikusabb város a világon, de sokan utálják is. Egy látogatást mindenképp megér, hogy a saját véleményed kialakíthasd róla. Sokaknak, ha azt mondják, hogy Spanyolország, akkor rögtön Barcelona jut eszükbe. Én nem közéjük tartozom. 
